Sajtószoba - hírek, információk az aranypiacról

Ideges piacok, mégis csökkenő aranyár

(2012.05.18.)

Az arany árfolyama a hónap eleje óta 7,5%-ot esett vissza. A technikai kereskedés buktatóinak kiszolgáltatott nemesfém még az erős dollárnak és az általános piaci letargiának is áldozatul esik, és egyelőre képtelen pontot tenni a tavaly szeptember óta tartó korrekciója végére. Az események hátterében az amúgy periférikus jelentőségű görög gazdaság vergődése és Athén politikai csődje áll, amely Európa centrális erőterébe manőverezve magát pusztító erővel súlyt le a piacokra – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

2011. szeptember 6-án érte el eddigi történelmi rekordját az arany jegyzése. Aznap a londoni fizikai kereskedésben 1.895 dolláron rögzítették egy uncia (31,1 gramm) arany árát. Ugyanazon a napon a svájci jegybank közleményben tudatta, hogy a jövőben már nem fogja engedi 1,2-nél alacsonyabb szintre a svájci frank euróval szembeni árfolyamát. Erre az intézkedésre azt követően került sor, hogy a tavaly nyáron felerősödött általános válsághangulatban az alpesi deviza csaknem az euróval való paritásig felértékelődött, ami komoly kockázatot jelentett a svájci gazdaság számára, ráadásul felvetve a defláció veszélyét is.

Az aranyár rekordjának és a frank árfolyamrögzítésének különös egybeesését leginkább az teszi elgondolkodtatóvá, hogy az arany árfolyama ettől kezdve rabjává vált egy elhúzódó korrekciónak. A kurzus azóta hullámvölgyeken és -hegyeken át véve az irányt 1.554 dollárra érkezett meg Londonban a tegnapi nap folyamán, ami közel 20%-os mínusz jelent annak, aki dollárban fizetve a csúcson szállt be az aranyba.

Ugyanakkor Európából nézve ez a korrekció kevéssé érthető. A pénzügyi világ gondjai kicsit sem csökkentetek az utóbbi időkben, és ezeket még politikai válság is tetőzi Európa több országában. Mindez az egyre kritikusabb szinteket elérő euróválság és a kontinens romló gazdasági kilátásainak képében mutatkozik meg. Ennek ellenére az arany árfolyama meredek emelkedés helyett csökken, és ez most bizonytalanságot szül a befektetők körében.

A válság köröttünk van, és a befektetők aggódnak a megtakarításaik biztonságáért. Az arany ennek ellenére mégsem tölti be biztonsági menedék szerepét. Ez annál is meglepőbb, mint hogy az Európai Központi Bank legutóbbi májusi Havi jelentése bár kiegyensúlyozott megfogalmazásokkal igyekszik nyugtatni a kedélyeket, számos ponton mégis árulkodó kijelentéseket tesz: „A legfrissebb euroövezeti felmérési mutatók széles körű bizonytalanságra utalnak a gazdasági szereplők körében. Az év során a konjunktúra fokozatos magára találására lehet számítani. Ezzel együtt a kilátásokat változatlanul lefelé mutató kockázatok övezik.” Az EKB jelentés számszerűsített adatai mindenesetre világos nyelvet beszélnek. Az elemzők eddigi előrejelzésével szemben 10,6% helyett 11%-ra növekszenek az euroövezet idei munkanélküliségi rátájával kapcsolatos várakozások. A jelentés szerint a 2012-es év gazdasági növekedése 0,1%-ra eshet vissza. Az inflációs előrejelzések pedig a még februárban becsült 1,9%-ról mostanra 2,3%-ra ugrottak meg.

Az arany menedékszerepének időleges elvesztése valójában nem szokatlan jelenség. Ilyenre volt példa már máskor is az arany történetében. Legutóbb 2008 végén, amikor az Egyesült Államokból kiinduló pénzügyi válság hirtelen drámai dinamikával átcsapott az Atlanti óceánon. Az arany árfolyama akkor is minden várakozás ellenére, emelkedés helyett meredek zuhanást mutatott. Aznap, amikor 2008. szeptember 15-én az amerikai Lehman Brothers befektetési bank csődvédelembe menekült 775 dollárt kellett fizetni egy uncia aranyért. Az azt követő két hétben 905 dollárig szaladtak el a jegyzések, csak azért, hogy további egy hónappal később már mindössze 700 dollárra essenek vissza. Ez sokaknak okozott akkor fejtörést, főleg, hogy 2008 tavaszán egyszer már átlépte a kurzus a mágikus 1.000 dollárt is. Az 1.000 dollár ismételt elérésére mindenesetre egy egész évet kellett akkoriban várni a Lehman-katasztrófa után, majd azt követően az arany ára csaknem zsinóron húzva emelkedett tovább.

Az arany árfolyama USA-dollárban

Mint minden piacon, úgy az arany esetében is vannak időszakok, amelyeket a hosszútávú befektetők kiülni kénytelenek. Egy bikapiac normális velejárója a megtisztulás, amikor spekulatív befektetők a legkülönfélébb okokból kifolyólag zárhatják a pozícióikat. A legkézenfekvőbben likviditási nehézségek vezethetnek aranyeladáshoz. Legyen szó általános pénzszűkéről a kisbefektetőknél az egyéb jövedelemtermelő források elapadása miatt vagy a spekulánsok pozíciótisztításáról, amit az árfolyam technikai képének változása szül. De a rossz piaci hangulat hatására a nagy befektetési alapokból fokozottan kivont betétek finanszírozása is szükségessé teheti egyes eszközök likvidálását, mint ahogy a bankok egymás közötti hitelezésére előteremtendő dollár likviditás is.

Mindez csak néhány figyelembevételre ajánlott szempont, hiszen a befektetői reakciók mindig rendkívül összetettek. És különösen az arany piacának hátterében működő mozgatórugókra igaz az, hogy azok teljes terjedelmükben gyakran még a közeli megfigyelők számára is rejtve maradnak. Az mindenesetre aligha vitatható, hogy az elmúlt években éppen a válság leküzdésére tett intézkedések lökték egyre feljebb az arany árát. Ezért amíg a válságból való kilábalásra nincs más recept, mint a pénzmennyiség további bővítése, addig az árfolyam aktuális gyengélkedése nem változtat semmit a hosszútávú kilátásokon.

A www.aranypiac.hu elemzéseinek részbeni vagy egészbeni felhasználása, harmadik félnek történő átadása illetve beillesztése saját weboldalra a forrás megjelölése és linkelése mellett ingyenes. A forrás megjelölésének elmulasztása a szerzői jog megsértésének minősül!

Erős szembeszél az arany piacán

(2012.05.14.)

A nyersanyagárak általános esése nem kíméli a nemesfémeket sem, de az arany még így is viszonylag jól tartja magát. A korrekciót a dollárnak az euróval szembeni relatív ereje okozza, miután a franciaországi és görög választásokat követően a befektetők bizalma megrendült a közös európai fizetőeszközben. Ugyanakkor az erős tengeren túli deviza gyakorlatilag minden dollárban jegyzett eszköz árfolyamát, így a nemesfémekét is leszorítja – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Egy korrekció mindig szívbe markolóan hat a kevéssé tapasztalt befektetőkre, de infarktusról továbbra sem, legfeljebb csak szívzörejekről beszélhetünk az arany árfolyamában. Az elmúlt hetet az uncia színarany 3,7%-os mínuszban, 1.583 dolláron zárta a londoni kereskedésben. Ezzel visszatért a jegyzés az év eleji kiindulópontjára. Az ezüst sem volt képes kivonni magát a nagytestvér vonzásából, és vele együtt ereszkedett a lélektanilag fontos 30 dollár alá, majd 28,58 dolláron 4%-ot meghaladó veszteséggel zárta a hetet.

Az elmúlt héten látott nagy esésen amúgy nincs mit szépíteni. Még csak váratlannak sem mondható az elhúzódó korrekció, hiszen minden érv ellenére, amely az arany és az ezüst mellett szólna, mind fundamentális, mind technikai oldalról érzékelhető volt már egy ideje a szembeszél a nemesfémekkel szemben. Némi értetlenség azért ennek ellenére uralkodik az elemzők körében, végtére is egy a mostanihoz hasonló makrókörnyezetben eddig kiszámíthatóan az aranyba menekült a tőke. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint hogy Spanyolország kapcsán küszöbön áll az euróválság újult erővel történő visszatérése,és a Franciaországban és Görögországban megtartott választások sem kecsegtetnek semmi jóval az eurózóna monetáris fegyelmére vonatkozólag. Amiről pedig korábban tabu volt beszélni, azt ma már a legfelsőbb politikusi körökben is bátran felvállalják, és nem tartják lehetetlen jövőképnek Görögország kilépését sem valutaunióból. Két évvel ezelőtt ez a hír önmagában is már kirobbanó aranyárat eredményezett volna.

Az európai viharfellegek besűrűsödésének legfőbb haszonélvezője a dollár. A „zöldhasú” ereje nem a kicsattanóan jó amerikai gazdasági, államháztartási, vagy pénzügyi adatoknak köszönhető, hanem mindössze viszonylagos az euróhoz képest. A dollárerősség szinte törvényszerű következménye azonban, hogy csökken a dollárban elszámolt nyersanyagok árfolyama. Nem utolsó sorban igaz ez a kőolaj esetében, amelynek az utóbbi napokban különösen meredeken esett vissza a jegyzése, és ez enyhíti a nemesfémek piacára nagy hatással lévő inflációs várakozásokat.

Kiválasztott nyersanyagok azonnaliárfolyamának relatív alakulása

A dollár mellett még a technika ördöge okolható a negatív fejleményekért. Azzal, hogy a dollárerősség miatt lejtőre került aranyár kiütött fontos támaszszinteket, automatikusan életbe léptek bizonyos stop loss megbízások a veszteségek minimalizálására. Ez a technikai kereskedésnek nevezett jelenség képes öngerjesztően felerősíteni egy már csökkenő trendet, ami az arany esetében ahhoz vezetett, hogy az árfolyam kiesett az eddig érvényben lévő 1.600 és 1.800 dollár közötti csatornájából. Az ezüst hasonlóan viselkedett a 30 dolláros lélektani szint elesésének hírére. Megállót egyelőre mindkét nemesfém számára új trendvonalak jelenthetnek.

Egy harmadik ok, ami a nemesfémek erőtlenségét legutóbb mérhető veszteségbe fordította, az arannyal és az ezüsttel szemben növekvő kiábrándultságban, a romló piaci szentimentben keresendő. Az elemzők az év elején még szinte kivétel nélkül új történelmi rekordokat jósoltak az idei évre. Míg az efféle jóslatok mostanra elcsendesedtek, annál hangosabban hallatják hangjukat a kritikai észrevételek megfogalmazói. Élükön a sztárbefektetőnek számító Warren Buffettel, akinek véleménye szerint az arany „egy nem produktív eszköz, amelyet a részvények és még a termőföld is túlteljesít”. Az persze már más lapra tartozik, hogy eközben Buffett befektetési társasága, a Berkshire Hathaway a hírek szerint jelentős volumenben vett fel spekulatív pozíciókat az aranyár esésére, így rossz nyelvek szerint mindezt azért mondja, mert érdeke az arany hírének rontása. És talán az sem mellékes tény, hogy vállalatbirodalmának két tagja, a Richline Group és a Borsheim's révén Buffett ékszerpiacon is rendelkezik érdekeltségekkel, amelyek megsínylik az évek óta dráguló alapanyagárakat.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Arany – technikai elemzés

Az aranyár múlt heti leértékelődése az 1.580 dolláros szintekig ért el, ami azt jelenti, hogy ezzel megtört a 2008 őszét követően kiépült emelkedő trend piros diagonális vonala. A hosszútávú trend elbukása jelzésértékű. Az a három és fél éve tartó emelkedési periódus, amely most megszakadt, a pénzügyi és gazdasági válság koreográfiája szerinti túlfűtött meredekséggel alakult. A válság jelenlegi szakaszát azonban inkább fásult közöny jellemzi nemzetközileg, mintsem a pánik. Ennek jobban megfelelhet egy kisebb szögben történő emelkedés az elkövetkezendőkben, amelynek vonalát a tavaly május közepétől húzott trendvonal jelölheti ki. Ez a vonal egy háromszög alakzatot formáz a történelmi csúcstól a grafikont felülről határoló ereszkedő diagonálissal. A háromszög alsó szára kiemelkedő fontosságú támasznak ígérkezik. Amennyiben ez megtartja az árfolyamot egy esetleges további esésben, úgy innét határozott visszaerősödés következhet. Ellenkező esetben a legextrémebb forgatókönyv szerint komoly esés fenyeget, akár az utoljára 2010 augusztusában látott 1.200 dolláros szintekig is.

Ezüst – technikai elemzés

Az ezüst lába alól kicsúszott a talaj az elmúlt héten. Miután a február végi felszúrás a csökkenő trendcsatornából erőtlen próbálkozásnak bizonyult, mostanra kiégtek az árfolyamból a tartalékok is. A kurzus egyelőre fontos támaszvonalak kereszteződéséhez érkezet, ahonnét éppenséggel kezdetét vehetné egy óvatos visszaerősödés, ha a medvék nem élveznek egyértelműen előnyt jelenleg. Rövidtávon a technikai kilátások nem túl biztatóak, hiszen a legrosszabb szcenárió szerint jócskán van még tere az árfolyam további esésének, akár a 20 dolláros szintekig is.

Heti statisztika

Az arany jellegéről

(2012.05.11.)

Hivatalosan az arany már rég elvesztette fizetőeszköz szerepét. A napi készpénzforgalomban persze még fénykorában sem igen tűnt fel, hiszen a legkisebb egységekben is túl nagy értéket képviselt az emberek szokványos kiadásaira. Az arany mégis mind a mai napig pénz abban az értelemben, hogy úgy viselkedik, mint egy külföldi deviza. A Föld minden országában a helyi valutára gond nélkül átváltható – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az arany jegyzése az év eleji emelkedést követően ismét megérkezett 1.600 dollár alá. Akik még csak egy bő fél éve követik az arany világpiaci árfolyamát, azok dollárban számolva egy méretes esést láthatnak 1.900 dollárról. Akik viszont pont egy éve vannak a piacon, azok számára 1.500 dollárnál kezdődött az aranypiaci időszámítás. Megint mások meg jól emlékezhetnek arra, hogy 10 éve még csak ötöd ennyit kellett fizetni egy uncia aranyért. Különösen a jelenlegi kiterjedt korrekcióban, amikor egyesek számára úgy tűnhet, hogy az arany elvesztette a biztos menedék szerepét, érdemes az árfolyam mozgásának szokványos magyarázatain túl a nemesfém jellegét megvilágító lényegi tulajdonságokat számba venni.

Az arany árfolyamának alakulásaUSA-dollárban és forintban

Az aranyról bizton állítható, hogy hosszútávon a létező legstabilabb pénz, és éppen ezért még a jegybankok is a könnyen likvidálható, zömmel biztonságos értékpapír formájában rendelkezésre álló devizatartalékok részeként tartják számon. A 80-as és 90-es évek nagy volumenű jegybanki aranyeladásai főként a brit és a svájci központi bankhoz köthetőek, és mint utóbb bebizonyosodott, ezek veszteséges üzletnek bizonyultak. Arról nem is beszélve, hogy ez a kiárusítás olyan túlkínálatot és ezzel árfolyamesést gerjesztett a világpiacon, amire e nélkül aligha került volna sor.

A sárga nemesfém három, egymásnak részben ellentmondó funkciót tölt be: fizetőeszköz, értékőrző és értékmérő egyidejűleg. Az univerzális pénzeszköz funkció persze csak áttételesen igaz, ehhez előbb át kell váltani az aranyat papírpénzre. Ez azonban soha és sehol a világon nem jelentett még gondot, hiszen világszerte többen foglalkoznak a nemesfémmel, legyen szó forgalmazókról, pénzintézetekről, vagy egyéb nemesfémpiaci szereplőkről, mint ahány pénzváltó például működik. A hivatalos forgalmazók esetében a vétel és eladás közötti marzsok is a megszokott valutaváltási árfolyamokhoz hasonlíthatóak.

Az arany értékőrző tulajdonsága felülmúlhatatlan. Az évről évre a bányák mélyéről felszínre hozott nemesfém mindössze 1,5%-kal növeli az eddig kitermelt arany mennyiségét a világban. Eközben a kitermelés hatásfoka a lelőhelyek kimerülése miatt egyre csak romlik. Míg évtizedekkel ezelőtt egy tonna érctartalmú kőzet átrostálása akár 10 gramm arannyal is kecsegtetett, addig a kincsvadászoknak ma gyakran mindössze 1 grammal vagy még annál is kevesebbel kell beérniük. A kitermelési költségek meredek emelkedése éppen ennek köszönhető. Hiszen ha az egy tonna kőzet feldolgozása csak az infláció mértékével drágul is, ez a romló hatásfok miatt a fajlagos költségeknél már mértani meredekséggel történő növekedést jelent.

Az ipari alkalmazások ugyanakkor inkább el, mintsem felhasználják a nemes alapanyagot. Az elektronikai készülékekbe egyenként parányi mennyiség kerül, de a milligrammnyi egységek a tömeggyártás révén már számottevő tétellé duzzadnak. Ennek az aranynak a begyűjtése és az újrahasznosítása nehézkes és költséges, így ez jóformán elvész örökre. A felszíni aranykészletek tehát egy viszonylag konstans mennyiséget jelentenek, miközben a pénzmennyiség, legyen szó dollárról, euróról vagy éppen forintról, évről évre jóval nagyobb dinamikával növekszik, mint amennyit a gazdasági növekedés önmagában indokolttá tenne.

Az arany értékmérő szerepe különösen egy hosszabb időtávot figyelembe véve teljesedik ki. Ezzel szemben egy pénzbeni mérce csak arra ad választ, hogy egy kiló kenyér egy adott időpontban éppen mennyibe kerül, és hogy esetleg olcsóbb vagy drágább-e, mint valamely más termék. Arra azonban már nem kap választ az arra kíváncsi, hogy 10-20 év elteltével a kenyér értéke megváltozott-e. A drágulás nyilvánvaló, de mivel maga a mérce változik, mégpedig jellemzően feltartóztathatatlanul zsugorodik, az érték mérésére a pénz nem alkalmas. Az arany viszont igen. Egy uncia arany mindig egy uncia arany, ahogy egy méter is mindig egy méter marad.

Aranypiac: Világszerte lanyhuló kereslet

(2012.05.07.)

Egy héttel az amerikai Fed kamatdöntő ülése után az Európai Központi Bank is az alapkamatról tanácskozott a múlt héten. A várakozásoknak megfelelően egyik jegybank sem változtatott az irányadó rátáján. A jelenleg kivárásra játszó központi pénzintézeteknek lazítaniuk kéne a pénzügyi gyeplőkön ahhoz, hogy beinduljon a gazdaság motorja, de nem tehetik ezt mégsem az inflációs kockázatok miatt. Így az egyelőre elmaradó pénzügyi lazítás az, ami mögöttes mozgatórugóként a leginkább visszafogja az arany és az ezüst árfolyamát – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az árupiacok továbbra is víz alatt vannak. Az arany, az ezüst, az ipari fémek, de akár az olaj is egyaránt veszítettek az értékükből az utóbbi időkben, vagy legjobb esetben is csak szinten tudták tartani magukat. És még az egyre aggasztóbbnak tartott spanyol helyzet kapcsán felerősödő euróválság hírére sem özönlik el a befektetők a nemesfémek piacát, ahogy tették ezt korábban hasonló esetben. Sőt, az arany és az ezüst éppen hogy gyengébb arcukat mutatják. A relatív erőtlenség mögött főként az amerikai pénzügypolitika érhető tetten, amely most fukarkodik újabb monetáris impulzusokat szolgáltatni az árfolyamok emelkedéséhez. Pedig elkelne a serkentő pénzügyi közeg a gazdasági növekedés felpörgetéséhez. Az amerikai konjunktúra alakulásának fokmérője a foglalkoztatás alakulása, és éppen ebben látja több elemző is a hivatalos munkanélküliségi statisztikáknál rosszabbnak a helyzetet.

Egy uncia (31,1 gramm) színarany 1,19%-os heti gyengüléssel 1.643,75 dolláron (356.628 forint, 11.467 Ft/g) zárta pénteken Londonban a fizikai kereskedésben a hetet. A tavaly szeptemberi 1.895 dolláros londoni árfolyamcsúcstól számítva ez kicsit több mint 13%-os csökkenést jelent. Forintban számolva november közepéről származik az unciánként 416.672 forintos (13.398 Ft/g) eddigi történelmi rekord. Az ezüstöt pénteken ismét 30 dollár alatt jegyezték (29,90 dollár, 6.487 forint), ami 4%-os zuhanás az egy héttel korábbi záróértékéhez képest. A két legfontosabb nemesfém hazai fizetőeszközben kifejezett értéke egyrészt a világpiaci árfolyamuknak, másrészt a dollár-forint devizapár alakulásának függvénye. A forint az év elején érte el az utóbbi idők abszolút mélypontját a dollárral szemben, majd onnét az elmúlt időszakban már 10%-ot meghaladóan visszaerősödött. A nemesfémárak korrekcióját a hazai befektetők tehát két okból is megérzik jelenleg.

A fizikai arany iránti kereslet a korábbi időszakok töredékére zuhant vissza világszerte, különösen a megcsappant indiai ékszerfogyasztás érinti fájón a nemesfémek világpiaci árfolyamát. Indiában az árérzékeny lakosság az arany közismerten mély társadalmi gyökerei dacára kevesebbet vásárol a rúpia leértékelődése és az importvámok növelése miatt dráguló ékszerekből. De a világ más tájain is jóval kevesebb fogy manapság a tavaly még kirobbanó népszerűségnek örvendő befektetési arany rudakból és érmékből. Igaz ez továbbá a fizikai arannyal fedezett értékpapírokra is. A Bloomberg hírügynökség adatai szerint a legfontosabb arany ETF-ek (aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok) a március közepén elért 2.410 tonnás rekordkészletük óta csaknem 20 tonna aranytól váltak meg két hónap alatt, ami tulajdonképpen nem lenne drámai csökkenés, de ez a korábban egyértelműen növekvő trend megtorpanását jelenti.

A fundamentumok másik oldala az arany kínálatának, ezen belül is elsősorban a bányászati kitermelésnek az alakulása. Ebben nem érkezett mostanában adat számottevő csökkenésről, úgyhogy a vélhetően meglévő túlkínálat fényében annál is inkább szerénynek látszik a lanyhuló kereslet okozta árfolyamesés. Hogy van-e, és mekkora a túlkínálat, azt persze csak találgatni lehet mindaddig, amíg például a kínai jegybank esetleg háttérben zajló aranyvásárlásaival kapcsolatban a spekulációkon kívül nem lát valami konkrétum napvilágot.

Más nemzeti bankokról mindenesetre bizonyosan tudható, hogy vásárolják az aranyat. Az idei év egészére 500 tonna aranyvásárlással is számolnak egyesek a jegybankok részéről, ami nagyjából a nemesfém iránti kereslet 12%-át jelentené. Hasonló nagyságrendet tesz ki az ipari felhasználás, ami a nanotechnológia fokozott térnyerése révén adhat új impulzusokat az arany piacának.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Arany – technikai elemzés

Az arany jegyzésének lassan két hónapja megfigyelhető oldalirányú mozgása az elmúlt héten is folytatódott. Ennek során a kereskedés az 1.620 és 1.680 dolláros értékek közé beszorulva zajlik. Minél tovább tart ez a döntetlen tendencia, annál hevesebben fog véget érni a piacok szabályai szerint vagy az egyik vagy a másik irányba. A rövidtávú technikai kilátások mindenesetre nem túl bíztatóak. A kurzus jelenleg a mozgóátlagok alatt helyezkedik el, és amennyiben beesne még a pirossal jelölt hároméves emelkedő trendvonal alá, úgy szakadhatna akár 1.600 dollár alá a 12-hónapos trendmutatóig is. Ezt a diagonális támaszt idén januárban egyszer már tesztelni kényszerült az árfolyam. Akkor bírta ez a fogódzó a terhelést, de ha most elesne, számolni kéne a széles sávban csökkenő aktuális trendcsatorna alsó határolójáig, az 1.450 dolláros tartományig tartó korrekcióval. Itt azonban még nem tartunk. Egyelőre 1.600 és 1.610 dollár között számos korábbi árfolyameseményből levezethető horizontális támasz nyújthat kapaszkodót.

Ezüst – technikai elemzés

Az ezüst árfolyama ismét megérkezett 30 dollár alá, ahol legutóbb három hónapja járt. A kurzus alakulásának mintázata szabályosabban alig követhetné a csökkenő trendcsatorna erős oldalát. Míg korábban volt ok a bizalomra, hogy ez éppen a küszöbön álló kitörés jele, mostanra ez a folyamat elvezetett olyan mélységekbe, ahol lassan már a hosszútávú trend kerül veszélybe. A korábban semleges, sőt inkább pozitív technikai kép ezzel megfordult. A 30 dolláros lélektani határ eleste az eladói momentumot erősíti, és ez visszavetheti a jegyzéseket 28 dollárig is. Itt kereszteződik jelenleg egy vízszintes támasz és egy diagonális trendvonal, amelyek együttese erős kapaszkodót jelenthet a további korrekció megfékezéséhez. Ennek elestéről jobb nem is beszélni, hiszen az egy a 20 dolláros szintekig ható meredek zuhanással végződhet.

Heti statisztika

Pangó aranyár, pangó aranypiac

(2012.05.04.)

Rég nem látott figyelemben részesült a befektetési arany piaca a gazdasági és pénzügyi válság elmúlt éveiben. A gondok tengerében nem következett be látványos fordulat az utóbbi hónapokban, az arany és az ezüst árfolyama mégis látványosan beragadt egy historikusan visszatekintve magasnak mondható szinten. A további emelkedés elmaradásának sokrétű okai vannak. Ezeket számba véve dönthető el, hogy a piacba való beszállás megéri-e jelenleg, vagy jobb-e még kivárni esetleg – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A válság immár négy éve van köröttünk, és alig csillapodik, legfeljebb időnként csak szünetet tart. Változatlanul érkeznek olyan hírek, amelyekre a nemesfémek jegyzése néhány hónapja még kitörő emelkedéssel reagált volna. Most ehelyett csak eldöcögnek az árfolyamok, sőt a rövidtávú tendencia inkább csökkenő irányú. Máris idejétmúlttá vált volna az arany és az ezüst? Aligha. Bőven szól érv az általános elemzői konszenzus mellett, amely szerint az év végéig az árfolyamok még emelkedhetnek.

1. Globális adósságválság

A globális adósságspirál egyre újabb köröket húz. Nincs olyan ország a világban, amely csökkenő adósságrátáról tudna beszámolni. Különösen az Egyesült Államok jár az élen az államadósság felhalmozásában. A legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint idén februárban 5,1 billió dollár volt az USA kormányának külföldiek kezében lévő hitelállománya különböző futamidejű állampapírok formájában. Ez alig egy hónap alatt 0,8%-os növekedést jelent, egy év alatt pedig meghaladja a 14%-ot. Az ország gazdasága eközben reálértéken gyakorlatilag nem növekedett, tehát az eladósodottság mértéke egyre csak növekszik.

2. Infláció alakulása

Az infláció a likviditásösztönző programok eredményeként állandó napirendi téma. A világ két vezető jegybankja, az amerikai Fed és az Európai Központi Bank árgus szemekkel figyelik a pénzromlás éppen aktuális mértékét. Igaz, hogy a hivatalosan közzétett statisztikák eddig legfeljebb csak enyhe emelkedést jeleznek a mutatókban, de a napi fogyasztási cikkeknél és az üzemanyagoknál érzékelt infláció sokkal magasabb, mint amit a hivatalos számok mutatnak. Ez az eltérés számos tényezővel magyarázható, de a lényeg valójában az, hogy az infláció érzékelése és a vele kapcsolatos pesszimista várakozások negatív gazdasági hatással járnak, mivel rossz irányba befolyásolják a fogyasztói magatartást és a megtakarítási hajlandóságot.

3. Negatív reálkamatok

A jelenlegi alacsony kamatok, és az ezzel együtt a negatív reálhozamok egy fontos érv az arany mellett, hiszen ezáltal jelentőségét veszti az a kritikai észrevétel, hogy a sárga fém kamatot nem termel. Amikor az aranytartás alternatív költsége lenullázódik a kamatozó befektetésekkel szemben, akkor az arany szerepe felértékelődik ezekhez képest. A történelmi adatsorokból jól kiolvasható, hogy a mostanihoz hasonló reálhozamok idején a nemesfémek hagyományosan jól teljesítenek.

4. Globális gazdasági lassulás

A Nemzetközi Valutaalap legaktuálisabb tanulmánya szerint a világ gazdasági teljesítménye 2012-ben el fog maradni a tavalyi év teljesítményétől. Ez a megállapítás egyaránt igaz a fejlett és a feltörekvő gazdaságokra, az eurózónának pedig egyenesen recesszióval, csökkenő GDP-vel kell számolnia az idén. A gazdasági növekedés globális lassulása egy folyamat, miután a 2011-es évet is már csökkenés jellemezte 2010-hez képest.

5. Elhúzódó euróválság

Éppen két éve annak, hogy a görög állam agóniája kezdetét vette, amely végül egy államcsőddel felérő adósságátrendezéshez vezetett. 2010 áprilisában az S&P a görög adóskockázatot „BBB+”-ra vágta vissza, miként tette ezt most a spanyolokéval is. A politikusok kincstári optimizmussal próbálták akkor és most is megnyugtatni a kedélyeket, majd az egyre nyilvánvalóbb bajok nyomán elkezdődött egy végeláthatatlan huzavona a mentőcsomagok és megszorítások körül, a piacok nyugtatgatása és a végül be nem tartott politikai háttéralkuk mellett. Mindez elég volt ahhoz, hogy a befektetők bizalma megrendüljön az Unió döntéshozóiban. Spanyolország esetében a görög példához hasonló módon történhet a válság eszkalálódása, ami már végzetessé válhat a közös európai fizetőeszköz számára.

6. Kötvényhozamok emelkedése

Spanyolország és Olaszország hosszúlejáratú kötvényeinek hozamszintje a 6%-ot közelíti. A hozamszintek kritikus emelkedése a magas államadósságokra és a gazdasági növekedést ellehetetlenítő megszorításokra adott válasz. Az eurózóna perifériáján felerősödő aggodalmak a Wall Street Journal elemzése szerint ahhoz vezethetnek, hogy az Európai Központi Bank a piacok megnyugtatására ismét kötvényvásárlási programba kezd. Az efféle likviditásnövelő intézkedéseket az arany árfolyama rendre emelkedéssel honorálta a múltban.

7. Jegybanki aranyvásárlások

A világ központi bankjai márciusban több mint 50 tonna aranyat vásároltak. Ezzel folytatódik az utóbbi években megfigyelhető trend, amely szerint a fejlett országok korábbi aranyeladásai elapadtak, a feltörekvő országok pedig ütemesen próbálják behozni lemaradásukat az arany tartalékolásában. A cél a portfóliók diverzifikálása révén a devizatartalékokban rejlő kockázatok mérséklése. Az állandó jegybanki aranyvásárlások folyamatos támaszai az arany árfolyamának.

8. Bizonytalan és bizalomhiányos bankrendszer

Az európai bankszektor bizonytalansága jelzésértékű a válság súlyosságát illetően. Az EKB legutóbb ezer milliárd eurónak megfelelő friss pénzt juttatott a pénzintézeteknek. Ennek az 1%-os kamat mellett három évre kihelyezett forrásnak egy jelentős része ahelyett, hogy a piacokat olajozná, az EKB-nál parkol egyéjszakás készpénzbetétek formájában 0,25%-os kamatért cserébe. A legfrissebb szerdai adat szerint az overnight betétek jelenleg 800 milliárd euró fölé emelkedtek. Ezzel a bankok inkább viselnek el veszteségeket, mintsem hogy nagyobb hozam reményében kockázatokat vállaljanak be.

9. Növekvő pénzmennyiség az USA-ban és az eurózónában

A Fed és az EKB egyaránt önti a pénzt a gazdaságba. A hivatalos adatok szerint a készpénz és betétállomány (pénzmennyiség M2) márciusban 9.798,5 milliárd dollár volt az Egyesült Államokban illetve 8.725,3 milliárd euró az euróövezetben. Ez csaknem 3%-os illetve több mint 4%-os növekedés az előző hónaphoz képest. Hogy mindez eddig nem vezetett az infláció megugrásához, azt a pénz áramlási sebességének lassulása okozza. Amint azonban elindul egy gazdasági növekedés, úgy a bankok vélhetően élénkülő hitelezési tevékenységének nyomán multiplikálódni fog ez a pénz. Amennyiben a jegybankok nem szívják majd időben vissza ezt a likviditási többletet, akkor eljöhet a begyorsulva emelkedő infláció ideje.

10. Az aranykitermelés fokozatosan átlendül a csúcsponton

A világban évről évre kitermelt arany mennyisége az Amerikai Egyesült Államok Földtani Szolgálata (United States Geological Survey, USGS) adatai szerint a felszálló ág végéhez érkezett. A csúcspont („gold peak”) elérése után meredek hanyatlás következhet, amire a dél-afrikai aranybányászat alakulása a legjobb példa. A 70-es évek elején Afrika legdélebbi államában még 1.000 tonna aranyat hoztak fel évente a Föld mélyéről. A kitermelés mostanra a lelőhelyek kimerülése miatt ennek az ötödére zuhant vissza.

Aranykitermelés a világban ésDél-Afrikában (tonna)

Szeszélyes áprilison van túl az arany piaca

(2012.05.01.)

Akik piaci turbulenciák idején az aranyat választják végső menedéknek, azok csalódva tekinthetnek vissza a most végéhez ért áprilisra. A sárga nemesfém csaknem változatlan árszinten fejezte be a szeszélyes hírű hónapot, mint ahol kezdte 30 nappal korábban. A február végén kezdődött korrekció elcsendesedve folytatódott áprilisban, holott a körülmények akár éppen ellentétes árfolyammozgást is megalapozhattak volna. Az eurózóna elhúzódó válságával szemben letompuló befektetők felrázásához viharosabb széljárás szükséges, ami az idei év második felében nagy eséllyel meg is érkezhet – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az arany árfolyama heves kilengéseket produkált az elmúlt hetekben, jól tükrözve a piacra érkező ellentmondásos híreket. Március végén a Deutsche Bank tett közzé tájékoztatást, miszerint nemesfémraktár építésébe kezd Londonban a fizikai arany tárolása iránt megnövekedett ügyféligények kielégítésére. Egy ilyen beruházás termőre fordulása nyilván tartós keresletet feltételez. A legnagyobb német bank az idei évre kiadott aranyár prognózisában is ebből indul ki, amikor év végi célárként unciánként 1.825 dollárt nevez meg.

Eközben Indiában, a világ legnagyobb aranypiacán, a sárga nemesfémre kivetett új importvámok és adók, majd a forgalmazók emiatt kezdeményezett sztrájkja a kereslet drasztikus visszaeséséhez vezettek. Hogy ez nem eredményezte az árfolyamnak a mostaninál is nagyobb beszakadását, az főként a kínai keresletnek volt köszönhető. A kínai lakosság ösztönösen vagy éppen Peking politikai befolyásolásának eredményeként porszívóként szippantja fel a világ értékes ásványkincseit, többek között az aranyat is. Ez az év végére egyre nagyobb valószínűséggel ahhoz vezethet, hogy Kína leválthatja Indiát a világ legnagyobb aranyfogyasztója cím viselésében.

A jegybankok aranyvásárlásainak folytatódása szintén az utóbbi időszak meghatározó trendje maradt. Különösen a feltörekvő országok folytatják következetesen azt a stratégiát, hogy a dollártartalékaikban meglévő kitettségüket csökkentve átcsoportosítanak a monetáris nemesfémekbe.

A hullámvasutazó aranyár dacára az árfolyam emelkedésének irányába ható tényezők töretlenül jelen vannak a makrókörnyezetben. A biztonságosabb befektetések, mint például az amerikai és a német államkötvények reálhozama nem ritkán negatív, miután a jegybankok alapkamata tartósan beállt a nulla közeli szintekre. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed múlt heti kamatdöntő ülése pedig megerősítette, hogy az irányadó kamatráta mértékében továbbra sem várható változás. A túlburjánzó államadósságokból fakadó problémákban sincs fordulat. Erre utal a spanyol szuverén adósbesorolás múlt heti kíméletlen leminősítése a Standard & Poor’s által. És éppen Spanyolország példáján érhető jelenleg a legaktuálisabban tetten az eladósodottság okozta problémahalmaz. Az ország eszkalálódó adósságválságának hatására ma már minden negyedik spanyol munkanélküli, és a várakozások szerint az idén ismét recesszióba süllyed a gazdaság teljesítménye. Az államadósság és a recesszió spiráljából ugyanakkor továbbra sincs látszik jobb recept a kitörésre, mint a likviditásösztönzés, ami viszont az inflációs kockázatokat erősíti.

Mindezek ellenére az arany árfolyama elhúzódó korrekcióban van már egy ideje. Az árcsökkenés a spekulatív határidős piacokon vette kezdetét, még mielőtt a fizikai kereslet ténylegesen alább hagyott volna. Sőt a korrekció kezdetén még jól megfigyelhető volt, ahogy az ázsiai befektetők, akik hagyományosan annak fizikai valójában fektetnek a nemesfémbe, a lejjebb ereszkedő aranyárat kihasználva éltek az akciós bevásárlás lehetőségével. Azóta azonban az indiai kereslet bezuhanása, valamint a nyugati világban is mérséklődő kereslet a fizikai arany iránt, kivette az erőt az év első két hónapját még jellemző emelkedésből.

Fontos megemlíteni még a dollár és az arany árfolyama között fennálló ellentétes mozgásirányt. Az eurózóna problémái a dollár relatív erősségét okozzák, ami negatív az arany számára. Ugyanakkor az amerikai Fed kommunikációja is erősítette a dollárt az utóbbi időkben azzal, hogy elcsendesítette a spekulációkat egy további pénzügyi expanzióra vonatkozólag a közeli jövőben. Márpedig az ezzel kapcsolatos várakozások a legfontosabb mozgatórugói jelenleg az aranyár alakulásának, ezért is övezte akkora figyelem a Fed múlt héten megtartott Nyíltpiaci Bizottságának ülése utáni kommentárokat. Mivel ezek ezúttal semmi újjal nem szolgáltak a korábbiakhoz képest, a piac flegma közönnyel nyugtázta a monetáris tanácsnak megfelelő szervezet tanácskozását, és a sárga nemesfém árfolyama alig elmozdulva 1.663,50 dolláron/uncia fejezte be Londonban a hetet.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Arany – technikai elemzés

Az arany technikai grafikonja változatlanul tudja tartani magát a pirossal jelölt 3-éves emelkedő trendvonal felett. A rövidtávú momentumot leképező 50-napos mozgóátlag legutóbb a hosszútávú irányt kivetítő 200-napos mozgóátlag alá került, ami negatív jelzésként értékelendő, ugyanakkor a kurzus kilépett az eddigi rövidtávú csökkenő trendcsatornából. Az 1.635 dollárnál húzódó támasz több ízben is eredményesnek bizonyult, de az aktuális viharfelhők levonulásáról csak akkor lehetne beszélni, ha sikerülne 1.680 dollár fölé emelkedni a jegyzéseknek. Ezzel nem csak fontos horizontális ellenállási szintek dőlnének meg, de az 50-napos mozgóátlag is, ami rövidtávon ismét szárnyakat adhatna az árfolyamnak

Ezüst – technikai elemzés

Az ezüst jegyzése hetek óta követi lakonikus egyszerűséggel annak a trendcsatornának a felső diagonálisát, amelybe egy évvel ezelőtt került az árfolyam. Sok új nincs tehát a nap alatt. Az ezüstár alakulásának merev mintázata jelenleg arról tanúskodik, hogy a piac jócskán megnyugodott, és a rövidtávú spekulatív tényezők mostanra a háttérbe szorultak. Továbbra is a viszonylag moderált volatilitás a jellemző, de a csökkenő trendből való kilépéshez hiányzik az erő. A végtelenségig ez persze nem fog így menni, változatlan felállás mellett legkésőbb néhány hét múlva a hosszútávú emelkedő trenddel találkozna szembe az árfolyam 29 dollár környékén. Ha addig nem, hát akkor el fog dőlni a következő hónapokban meghatározó irány. Mivel már egy ideje az árfolyamsáv erős oldalán tanyázik a kurzus, jelenleg a majdani emelkedés tűnik valószínűbbnek

Heti statisztika

Hitelpénz versus arany

(2012.04.27.)

A tőkepiacok nem találnak megnyugvásra, az arany ára az elmúlt években megsokszorozódott, a fejlett gazdaságok államadósságának fékezhetetlensége állandósuló mentőmechanizmusokat tesz szükségessé, és a jelek szerint soká lesz még, mire Európa és az USA gazdasága kikecmereg a gödörből. Aki túl tud látni a tányérja peremén, annak nem kerüli el a figyelmét, hogy a hiba a rendszerben van – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A szűnni nem akaró pénzügyi válság egy évtizedeken át tartó folyamat eredménye, amely 2008-at megelőzően már kezdetét vette. A válság vészjósló előjelei kritikus rendszerelemzők előtt régebben sem maradtak rejtve, és többen figyelmeztettek is ezekre jó előre. Az okok nem utolsó sorban az érvényben lévő pénzügyi világrendben és esetenként ökonómiai úttévesztésekben keresendők.

Egészen 100 évvel ezelőttig az arany és az ezüst világszerte gyakorlatilag egyet jelentett a pénzzel. Ez a két nemesfém évszázadok alatt kivívta magának a piacok elismerését. Az aranynak és az ezüstnek kialakult már egy értéke a belőlük készült tárgyak gyártása során, még mielőtt hivatalosan is pénzzé nyilvánították volna őket. A pénzzé válás alapját a két nemesfém földi előfordulásának végessége adta, valamint az, hogy a kitermelésük igen költséges, és ennél fogva az értékállóságuk meglehetősen megbízható. Egy az Egyesült Államok irányítása alatt végbement lassú folyamat végére azonban az arany és az ezüst pénzként betöltött szerepe megszűnt és a helyüket átvette a papírpénz. Ennek a folyamatnak a legfontosabb mérföldkövei az USA jegybankjának 1913-ban történt megalapítása, a Bretton Woods-i rendszer 1944-ben való életre keltése, majd az amerikai dollár aranyfedezetének 1971-es megszüntetése voltak.

A papírpénz önmagában nem rendelkezik belső, úgy nevezett intrinzikus értékkel. Gyakorlatilag egy fecni papír, ami különösebb költség nélkül tetszés szerint szaporítható. Erre jó példa az Egyesült Államok, ahol különösen buzgó bankjegynyomtatás zajlott az utóbbi évtizedekben. Az eredmény ismert: Az amerikai dollár közel 100 év alatt elvesztette az eredeti vásárlóértékének több mint a 98%-át. A háttérben meghúzódó infláció ugyanakkor korántsem „természetes” jelenség. A Fed 100 évvel ezelőtti megalapításáig a dollár igenis képes volt stabilan őrizni a vásárlóerejét. És ami igaz a dollárra, az lényegében igaz a világ többi valutájára is, amelyek napjainkban fedezetlen papírpénzek mind.

Magyarországon a papírvalutával való próbálkozások az elmúlt 100 évben a világháborúkat követően két pénzreformot hoztak, ami az addig aktuális pénzrendszer és a pénzben őrzött megtakarítások totális megsemmisülését jelentette. De az elhasználódás drámai jeleit mutatja már a tavaly nyugdíjas korba lépett forint is. Az 1946 augusztus 1-jei bevezetésekor egy forint 0,0758 gramm színarannyal volt egyenértékű (1 kg arany 13.210 forintba került). Ma egy forintnak az aranyban kifejezett értéke a tegnapi londoni záróár alapján mindössze 0,000086 gramm (1 kg arany 11.650.000 forintba kerül), vagyis a magyar fizetőeszköz létezésének 66 éve alatt elvesztette a vásárlóértékének a 99,9%-át.

Az Egyesült Államok és a dollár szerepe egészen különleges a maga nemében. A dollár a Bretton Woods-i egyezmény 1944-ben történt megkötése óta korunk első számú tartalékdevizája, amelyből a világ jegybankjai saját devizáik alátámasztására bőszen tartalékolnak is. Amíg a dollár rendelkezett aranyfedezettel, addig ennek volt is értelme, hiszen ily módon áttételesen minden pénz konvertálható volt aranyba. Ma már ez nem így van, és ezért a mai helyzet tulajdonképpen abszurd. A dollár mögött lévő aranytartalék helyét egyszerűen átvette az USA gazdaságába és politikai stabilitásába, hatalmába vetett bizalom.

Ezen felül a dollár a világkereskedelem legfontosabb globális elszámolási pénzegysége, és főként a kőolaj kereskedelmében játszik döntő szerepet. Ezért olyan óriási a dollár iránt kereslet szerte a világban. A kőolaj importáló országoknak ugyanis dollárt kell venniük az importjuk kifizetéséhez. Mindez ahhoz vezet, hogy az USA pénznyomdája nagy volumenben onthatja a bankjegyeket anélkül, hogy ennek azonnal és teljes egészében megmutatkozna a hatása az Államokban érzékelhető pénzromlásban. Így exportálja Amerika az inflációt szerte a világba. Ennek további velejárója, hogy mivel minden ország dollártartalékokat kényszerül felhalmozni, az USA egy hatalmas méretű külkereskedelmi hiányt képes hosszútávon finanszírozni. Mindez pedig főként a kínai kézben tornyosuló amerikai államkötvények formájában csapódik le.

A dollár globális térnyerésével párhuzamosan minden fejlett nyugati országban jóléti rendszerek jöttek létre, amelyek finanszírozhatóak voltak a folyamatos adóbevételekből mindaddig, amíg futott a szekér. Ezek azonban sem napjaink demográfiai folyamataival, sem az egyre versenyintenzívebb nemzetközi környezetben nem tarthatóak már fenn. Mivel a rájuk fordítandó kiadások rég nem kitermelhetőek elfogadható mértékű állami adóbevételek révén, az általuk az államháztartáson ütött kráterek egyre inkább csak hitelfelvételek útján tömhetőek be.

Ez a folyamat bizonyos értelemben törvényszerű az érvényben lévő pénzrendszer számára. A pénz manapság nem más, mint hitel. A pénzteremtés hitelkihelyezésen keresztül történik, és a hitel törlesztése által ugyanez a pénz semmisül meg. Ebből egy perverz logika mentén az következik, hogy amennyiben az (állam)adósságok visszafizetésre kerülnének, úgy napjaink pénzrendszere válna semmivé. Az állam hiteltörlesztése tehát nem csak az adósság felfoghatatlan mérete okán nem túl valószínű, hanem rendszerszintű okok miatt is tulajdonképpen lehetetlen. Sőt éppen ellenkezőleg: Mivel a forgásban lévő pénzre folyamatosan kamatokat fizetendőek, a pénz mennyiségének, azaz az adósság volumenének, szükségszerűen kell növekednie tovább.

Azzal, hogy a pénz mennyisége állandóan csak növekszik, bizonyos időeltolódással és tompításokkal egyre növekednek az árak is. Amíg a drágulás szerény mértékű, addig persze szokás azt csak a technológiai és gazdasági fejlődésnek betudni. Változatlan pénzmennyiség mellett egy növekvő árumennyiség csökkenő árszínvonalat eredményezne – amire volt is példa a 19. század folyamán –, növekvő pénzmennyiség mellett azonban a technológiai fejlődés és növekedés mindössze tompítja a drágulást.

Egy ilyen környezetben normál körülmények között a kamatok emelkednek, hiszen a befektetők reális elvárása, hogy az infláción felül egy prémiumot is kapjanak. Jelenleg ez nem így van, mivel a jegybankok a kamatokat rendeletileg határozzák meg. Ezek a kamatok most mesterségesen vannak leszorítva, hogy a kormányzatok egyáltalán fizetni tudják még a kamatterheket. Az alacsony kamatok viszont ahhoz vezetnek, hogy a befektetők jövedelmezőbb befektetési lehetőségek után néznek, amihez a tőkét nem ritkán maguk is hitelből teremtik elő. Ez vezet aztán spekulációs buborékok kialakulásához, amelyek előbb vagy utóbb kidurrannak. Erre pedig a jegybankok a reálgazdaságban kialakuló közvetett károk elkerülésére jellemzően még több pénz kibocsátásával reagálnak. Az amerikai ingatlanlufi kidurranása 2008-ban, majd az azt követő pénzügyi és gazdasági válság tehát csak egy szelete egy sokkal összetettebb történésnek, amely az arany vonatkozásában az árfolyam hosszútávú emelkedéséhez vezet.

Márciusban 50 tonnával növelték aranytartalékaikat a világ jegybankjai

(2012.04.25.)

A márciusban csökkenő aranyárat több jegybank is igyekezett aranyvásárlásra kihasználni. A legnagyobb vevők Mexikó, Oroszország és Törökország voltak. Ezzel beigazolódtak korábbi híresztelések, amelyek „agresszív jegybanki aranyvásárlásról” számoltak be az elmúlt hónap folyamán a tőzsdén kívüli kereskedésben – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A Bloomberg hírügynökség értesülése szerint idén márciusban ismét jelentős volumenben zajlottak intézményi aranyvásárlások, miután az év első két hónapja e tekintetben még valamivel csendesebben alakult. Januárra 15,1 tonna növekményt, februárra -3,1 tonna csökkenést jelentett még korábban az Arany Világtanács nemzetközi összesítésben. A friss márciusi adatok most a Nemzetközi Valutaalaptól származnak.

A két legnagyobb vásárló Mexikó és Oroszország voltak. A közép-amerikai ország 16,8 tonnával növelte a jegybanki aranykészleteket, amelyek most elérik a 122,6 tonnát. Mexikó egy éve kezdett masszív aranyvásárlásba. Azt megelőzően évtizedekig 10 tonna alatt volt az ország aranytartaléka.

Oroszország ezzel szemben már évek óta következetesen tornázza felfelé a központi bank aranykészletét. Az aktuális adatok szerint márciusban újabb 16,5 tonna nemesfém vándorolt a jegybanki értéktárába.

A Közel-Kelet egyik legaktívabb aranypiaci szereplője Törökország. Ankara márciusban az adatok szerint 11,5 tonnával gyarapította központi pénzintézete aranytartalékát. A jegybanki készlet tavaly év végén ugrásszerűen már 200 tonna közelébe növekedett a korábban évekig változatlan 116 tonnáról. Ez a növekedés vélhetően annak eredményeként következett be, hogy az ankarai kormány a tavalyi utolsó negyedévben hozott egy intézkedést, amely szerint az ország kereskedelmi bankjai a kötelező tartalék képzést a központi bank felé arannyal is teljesíthetik.

További aranyvásárlások történtek még Kazahsztán (+4,3 tonna), Ukrajna (+1,2 tonna), Tádzsikisztán (+0,4 tonna) és Fehéroroszország (+0,1 tonna) részéről. Egyedüli eladóként Csehország vált meg 0,1 tonna aranytól.

Az adatok összesítése azt mutatja, hogy a nemzetközi aranytartalékok a múlt hónapban 50,7 tonnával bővültek, vagyis a jegybankok márciusban ismét nettó aranyvásárlóknak bizonyultak. Ezzel folytatódik az utóbbi években megfigyelhető trend, amely szerint a fejlett országok korábbi aranyeladásai elapadtak, a feltörekvő országok pedig ütemesen próbálják behozni lemaradásukat az arany tartalékolásában. A cél a portfóliók diverzifikálása révén a devizatartalékokban rejlő kockázatok mérséklése. Mexikóban az arany részaránya a devizatartalékokban aktuálisan mindössze 3,9%, Oroszország esetében pedig ugyanez 9.7%, ami elmarad a 12% feletti világátlagtól, nem is beszélve a két legnagyobb aranyvagyonnal rendelkező országgal, az Egyesült Államokkal és Németországgal való összehasonlításról, ahol ez az arány több mint 70%.

Légüres térben az arany árfolyama

(2012.04.23.)

Az aranyár továbbra sem képes kilépni saját árnyékából. Hét hónapja tart már az elbizonytalanodott útkeresés egy 1.600 és 1.800 dollár közötti széles oldalirányú sávba beszorulva. Impulzusok hiányában nincs azonban egyértelmű iránya a kereskedésnek. Az eseménytelenség közepette egyedül Kínából érkezhet némi likviditás az arany piacára az ottani kötelező banki tartalékráta csökkentésével – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Meglehetősen pesszimista hangulat jellemzi jelenleg a nemesfémek piacát, mind a kereskedők, mind a magánbefektetők körében. A biztos menedék iránti vágy jócskán visszaesett, holott az árfolyamokat befolyásoló hosszútávú fölhajtóerőkben továbbra sem érhető tetten változás. Az európai adósságválság újbóli kiéleződése főként a Spanyolország okozta gondok nyomán ismét élre kelti a félelmeket az euró jövőjét illetően. Az emiatt alacsonyan maradó kamatok pedig hagyományosan az aranynak kedveznek. A kamatfronton nem kell számolni változással még jó ideig az Egyesült Államokban sem, sőt a konjunktúra döcögős alakulása továbbra sem zárja ki az esélyét a monetáris lazítás egy újabb felvonásának.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) arra hívta fel a figyelmet egy a globális pénzügyi stabilitásról a napokban kiadott jelentésében, hogy „a biztonságos befektetések iránti kereslet a jövőben növekedni fog, de ilyenből egyre kevesebb az elérhető, ami növeli a biztonság árát a nemzetközi piacokon. A befektetők az eszközök értékét alapvetően a belső értékük alapján fogják megbecsülni.” Ilyen belső értékkel bírnak a materiális vagyonelemek, mint például az ingatlanok vagy éppen az arany. Hogy mekkora potenciál nyílhat meg a biztonság felértékelődésében, arra pedig éppen az IMF és a Világbank tavaszi közgyűlésén tető alá hozott megállapodás utal. A most hétvégén megtartott rendezvényen nyilván nem ok nélkül duplázták meg a tagországok csaknem ezer milliárd dollárra a valutaalapnak a jövőbeni válságkezelésre fordítható forrásait.

Hogy efféle óvintézkedések mennyire megalapozottak lehetnek, arra Spanyolország és Olaszország szolgáltatnak jó példát jelenleg. Mindkét ország sikeres kötvényaukciókon van túl, de államháztartásuk finanszírozására csak 6% közeli, nagyon magas hozamszintek mellett találnak befektetőket. Márpedig a 6% egy olyan fájdalomküszöb, amely felett egyre kétségesebb a költségvetés fenntarthatósága. Főleg akkor, amikor a kilátások amúgy sem éppen biztatóak. Az IMF a nemzeti össztermék közel 2%-os zsugorodásával számol az idén ebben a két Földközi-tenger menti országban, és 2013-ra sem jövendöl 0%-ot érdemben meghaladó gazdasági növekedést a számukra.

Munkanélküliség növekedése Európaprobléma-országaiban

Ami Spanyolország helyzetét ezen túlmenően még kritikussá teszi az az, hogy az egyidejűleg drámai szintekre növekvő munkanélküliség mellett szinte garantálható, hogy Madrid nem lesz képes betartani az államháztartási deficit lefaragására tett ígéreteit. Márpedig Spanyolország egy igazi nehézsúlyú szereplő a világgazdaságban, amely ha bedől, akkor nagy eséllyel borul vele együtt az euró is. A maga 50 millió lakosával ugyanis a hispán gazdaság a negyedik legnagyobb Európában, és a 13. helyen van a világban. Könnyen elhervadhat tehát az európai pénzügyi stabilizálódásba vetett bizalom csírája, és ezzel ismét fellángolhat a tőke pánikszerű áramlása az arany, mint biztonsági menedék irányába.

Miközben Európa felett ismét gyűlnek a viharfellegek, és az élő legenda, Soros György szerint az euróövezet válsága halálos fázisába érkezett, az orosz jegybank rendületlenül növeli aranykészleteit. A központi bank pénteki közleménye szerint márciusban 1,8%-kal növekedtek az ország aranytartalékai 28,8 millió unciára (895,68 tonna). Egy hónappal korábban még 880,13 tonna volt az orosz jegybank nemesfémkészlete.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Arany – technikai elemzés

Az arany árfolyama az év eleji gyors emelkedését korrigálja változatlanul. Ennek keretében megközelítette a kurzus korábban már az 1.600 dollárt is, de egyelőre tartja még magát e fontos lélektani szint fölött. Az árfolyam görbéje a korrekciós trend felső határvonala mentén tartózkodik jelenleg. Ahhoz, hogy a korrekció végéről lehessen beszélni, szükségszerűen ki kellene törni ebből a lefelé irányuló rövidtávú trendcsatornából, de igazán meggyőző emelkedésről csak 1.700 dollár felett, az 50- és 200-napos mozgóátlagok átszelését követően, lehetne beszélni.

Ezüst – technikai elemzés

Az ezüst jegyzése állhatatosan követi az immár egy éve tartó csökkenő trend felső határolóját. A stabilizálódás jele, hogy a volatilitás érzékelhetően alábbhagyott az utóbbi két hétben, és fontos támaszszintek sincsenek egyelőre akut veszélyben. Az árfolyam alakulásában megmutatkozik, hogy a piac minden kínálatot képes jelenleg felvenni, ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy a korrekció lassan a végéhez közeleg, mint egy további folytatásnak.

Heti statisztika

A www.aranypiac.hu elemzéseinek részbeni vagy egészbeni felhasználása, harmadik félnek történő átadása illetve beillesztése saját weboldalra a forrás megjelölése és linkelése mellett ingyenes. A forrás megjelölésének elmulasztása a szerzői jog megsértésének minősül!

Arany Világtanács: Az első negyedév aranypiaci trendjei

(2012.04.20.)

Az Arany Világtanács legfrissebb negyedéves értékelő elemzése számba veszi az arany piacára legutóbb hatást gyakorló tényezőket, amelyek együttesen a volatilitás egyértelmű növekedését eredményezték. A piac első számú szakmai érdekképviseleti szervezete ugyanakkor kiemeli, hogy minden hullámvasút és szembeszél ellenére a sárga nemesfém pozitív teljesítménnyel zárta az idei első negyedévet – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A World Gold Council szerint az aranyárfolyam alakulását az év első három hónapjában leginkább az USA gazdasági teljesítményében érzékelhető javulás, a kínai gazdaság lassulásával kapcsolatos félelmek, az Európai Központi Bank hitelezési tevékenységének bővítése, valamint az európai adósságkezelésnek a jövőben várható hatásfoka határozta meg. A világgazdaság számára eseménydús negyedév megnövekedett volatilitást is hozott a tőkepiacokon, amely során az arany jól állta a sarat. Ugyanakkor a részvényektől a nyersanyagokig széles fronton emelkedtek az árfolyamok. Ennek kapcsán befolyásoló tényező volt az olajár emelkedésének szívó hatása, és nem kevésbé a nagy alapkezelőknél megfigyelhető átcsoportosítások a portfóliókban.

Az aranyár alakulása (USA-$/uncia) és avolatilitás az első negyedévben

A sárga nemesfém a legfontosabb valutákban kivétel nélkül erősödni tudott. Dollárban számolva az előző negyedév záróárához képest 8,6%-os is volt a növekedés az aktuális negyedév folyamán a londoni árfixing szerint. Ez csaknem a kétszerese az utóbbi tíz év átlagának, igaz a periódus átlagát tekintve mindössze 0,2%-os volt a növekedés 2011 utolsó negyedéhez képest. A legelégedettebbek a japán befektetők lehettek, hiszen a szigetország fizetőeszközében mérve 16,1%-kal emelkedett az arany árfolyama. Ennek hátterében többek között a Bank of Japan mennyiségi lazító intézkedéseinek nyomán leértékelődő jen érhető tetten.

A kockázatkerülés széleskörűcsökkenése az első negyedévben

A kockázatkerülő befektetői magatartásban észlelt változások különösen rányomták a bélyegüket a piacok alakulására. Az Egyesült Államok gazdaságának fokozatos magára találása és a reálkamatok normalizálódása sokak szemében rontja az arany kilátásait. Ennek kapcsán az elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy „egy kevésbé USA központú világban az amerikai reálkamatok jelentősége az aranyár számára meglehetősen megváltozott a két vagy három évtizeddel ezelőtti időkhöz képest. Akkor főként az USA-ból és Európából érkezett koncentráltan a kereslet zöme. Jelenleg azonban az arany iránti kereslet szétszóródva mutatkozik meg a világban, nagyobb hangsúlyt helyezve olyan országokra, mint amilyen India és Kína, de még sokan mások.”

Ugyanakkor éppen India és Kína okozták a piac megfigyelőinél a legtöbb fejtörést az év első három hónapjában. Egyrészt azzal, hogy India aranykereslete a gyengélkedő rúpiának és a drágulást okozó adóterheknek köszönhetően a becslések szerint valamelyest visszaeshetett. Másrészt pedig a kínai konjunktúra körüli aggodalmak keltettek némi zavart, tekintettel arra, hogy a gazdaság szárnyalásának a vártnál „keményebb landolása” derékba törheti a növekvő anyagi jóléttel együtt növekvő aranykeresletet.

Az európai gazdaság nehézségei, az adóssággondok kezelése, és a Görögországnak az utolsó pillanatban juttatott második mentőöv mind rávilágítottak arra, hogy az arany egy bevált fedezeti eszköz a leértékelődő valuták és az infláció lehetőségének kicsit sem csökkenő veszélye idején. Kiemelt szerep jut továbbá az aranynak az olajár emelkedése és a dollár gyengülése elleni védekezésben is. Különösen ez utóbbi áll ugyanakkor meglehetősen komplex kapcsolatban a nemesfém árfolyamával. Amikor a dollár árfolyama esik, akkor az arany jellemzően drágul, de globálisan is növekszik ma már az arany szerepe a devizakockázatok kivédésére.

A legszembetűnőbb jelenségek egyikeként azt emeli ki a tanulmány, hogy az aranyár erős ingadozása az árfolyam emelkedő tendenciájával járt együtt, ami éles ellentét jelent az egyéb nyersanyagok negatív árfolyam-következményekkel járó volatilitásával szemben.

Egy másik említésre méltó megállapítás, hogy annak dacára, hogy az arany jegyzése átmenetileg képes együttmozogni a kockázatosabb befektetési eszközökkel, a nemesfém hosszútávú korrelációja a részvénypiacokkal változatlanul elenyésző. Az elemzők statisztikai számításokkal kimutatták, hogy bár az aranyár a részvénypiacokkal megegyező irányba alakul időnként, de ezek az elmozdulások valójában mögöttes makrófolyamatokra vezethetőek vissza, mint amilyen például az arany negatív korrelációja a dollár árfolyamával.

Szíria állítólag világpiaci ár alatt ad el aranyat

(2012.04.19.)

Az Aszad-rezsim a szíriai jegybank 25,8 tonnás aranykészlete eladásával próbál enyhíteni a nemzetközi nyomás okozta likviditási nehézségein – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A Reuters információi szerint Szíria pénzügyi nehézségekkel küzd, miután az ország 17 milliárd dolláros devizatartalékai az ENSZ és az arab világ szankcióinak eredményeként megfeleződött. A hírügynökséggel szemben több nyugati diplomata is megerősítette azt az információt, hogy Szíria mélyen a piaci ár alatt is hajlandó megszabadulni a nemesfémtől.

Az Arany Világtanács adatai szerint Damaszkusz 25,8 tonna aranyat tartalékol 1,36 milliárd dolláros aktuális piaci értékben, ami az ország devizatartalékainak 7,1%-t teszi ki.

Két dubai aranykereskedő arról adott számot, hogy a szíriai kormány igen kedvezményes áron kínálja az aranyat, az egyiküknek a világpiaci ár alatt nagyjából 15%-os diszkonttal tettek ajánlatot.

Idén február 27-én az Európai Unió több szankcióval is sújtotta Szíriát, többek között megtiltva a damaszkuszi jegybankkal illetve más közintézményekkel való arany- és egyéb nemesfémügyleteteket.

Jegybankárok stimulálják az arany árát

(2012.04.16.)

Az elmúlt hét kedvező tendenciái az arany piacán az európai és a tengerentúli jegybanki vezetők megnyilatkozásainak volt köszönhető. Az EKB felől a spanyol kötvényhozamok emelkedése, a Fed háza tájáról pedig a vártnál rosszabbul alakuló amerikai foglalkoztatási adatok miatt érkeztek olyan kommentárok, amelyek a kockázatkerülő befektetői magatartás felerősödését okozták. Ez az aranynál zajló korrekció aktuális fázisában az árfolyam kismértékű visszaemelkedésével járt – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az elmúlt héten ismét a globális gazdasági helyzet körüli pesszimizmus és ezzel együtt a kockázatvállaló hajlandóság csökkenése került az előtérbe a befektetőknél, ami az aranynak kedvezett. A konjunktúra vontatott alakulása a fejlett országokban, a kínai gazdasági növekedés lassulása, továbbá a Spanyolországgal kapcsolatban növekvő aggodalmak világossá tették sokak számára, hogy az idei év első negyedében látott fellendülést nagymértékben a megnövekedett likviditás hajtotta, és nem feltétlenül fundamentális okokra volt vezethető vissza.

Kína gazdasági növekedése annak tükrében esett vissza három éves mélypontjára, hogy az utóbbi időszakban már amúgy is főként az infrastrukturális és városfejlesztési beruházások jelentették a bővülés alapját. A nyugati világ recesszióba hajlásával és a fogyasztási kedv visszaesésével elinduló láncreakció pedig előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül vezet a dominókockák borulásához Kínában is. Mindemellett nem látszanak a lanyhulás jelei a kínai lakosság aranyvásárlási kedvében. Hongkong Népesség-nyilvántartási és Statisztikai Hivatala (Hong Kong Census and Statistics Department) éves összehasonlításban rendre növekedésről ad számot a Kínába irányuló aranyexport vonatkozásában. A hivatal legfrissebb adatai szerint idén februárban 39,7 tonnára rúgtak a Kína kapujának számító városállamon keresztül az anyaország felé áramló aranyeladások, ami januárhoz képest 20%-kos, az egy évvel ezelőtti adathoz képest pedig több mint tízszeres növekedésnek számít.

Kína aranyimportja Hongkongon keresztül

Az aranyár emelkedését vonta maga után az elmúlt héten az euóövezeti adósságválság újbóli fellángolása is, ami az olasz, de kiváltképp a spanyol államkötvények kockázati felárának erős emelkedésében mutatkozott meg. A spanyolországi hitelintézetek márciusban 316 milliárd eurót kölcsönöztek az Európai Központi Banktól, ami a duplája az egy hónappal korábbi összegnek. Erre való azonnali válaszként jelzésértékű emelkedésbe kapcsolt a spanyol papírok csődkockázati CDS árazása.

A CDS árazással egyetemben a spanyol kötvényhozamok is aggasztó emelkedésnek indultak, amire az EKB mihamarabb igyekezett szóbeli intervencióval reagálni. A frankfurti székhelyű központi bank igazgatótanácsának egyik tagja, Benoit Coeure egy kommentárban úgy fogalmazott, hogy az EKB rendelkezik eszközökkel az állampapírpiacokon való beavatkozásra és utalt a bank Értékpapír-Piaci Programjára (Securities Market Programme), amely bajba jutott tagországok kötvényeinek felvásárlására ad lehetőséget. A befektetők ezt a hírt úgy értékelték, hogy az EKB kész további pénzt önteni a kötvénypiacokra a hozamok stabilan tartása érdekében.

Hasonló verbális intervencióra került sor Amerikában, ahol a New York-i Fed elnöke William Dudley és Janet Yellen a Fed Kormányzótanácsának elnökhelyettese meglehetősen visszafogottan nyilatkozott az amerikai gazdaság teljesítményét illetően. Yellen asszony újságíróknak azt mondta, hogy "további lazító intézkedések válhatnak szükségessé, amennyiben a fellendülés lassúbb tempóban történik a várakozásoknál”. Az efféle a kommentárokat a nemesfémpiac örömmel fogadja, ezért elsősorban ezekre vezethető vissza, hogy az árfolyamok az elmúlt héten ismét kisebb emelkedésnek indultak. A gyengélkedő gazdaság serkentésére hívatott pénzügyi mennyiségi lazítás („Quantitative Easing“, QE) egy olyan varázsszó, amelyre az arany jegyzése rendre azonnali reakcióval válaszol.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Az egy héttel korábbi mélységekből 2% feletti plusszal tudott visszakapaszkodni az arany dollárban jegyzett árfolyama az elmúlt hét folyamán Londonban. Az 1.610 dollár környéki támasz egyelőre jól meg tudta fogni a kurzus folytatódó erózióját, egy további emelkedésnek azonban erős gátként szab határt az 1.700 dollár környékén összefutó vízszintes ellenállásból, valamint a 200-napos piros és 50-napos szürke mozgóátlagokból összefutó hármas akadály. Az elsődleges árfolyamcél ennek az átugrása lenne, amire van is kilátás miután a sárga nemesfém jegyzése most felfelé kilépett a február vége óta kirajzolódó csökkenő trendcsatornából. Amennyiben az árfolyam azonban mégis visszatér ide, úgy fennáll a veszélye a további csökkenésnek, mégpedig első körben a hosszútávú diagonális 1.600 dollárra mutató vonaláig.

Az ezüstnél nagy változás nem látszik a technikai elemzésben az egy héttel ezelőtti állapotokhoz képest. Az arannyal ellentétben a grafikonon kirajzolódó kép hetek óta nem ad okot különösebb aggodalomra, kritikus támaszok továbbra sem fenyegetnek az elesésükkel. Fontos ellenállási szintek húzódnak viszont 32,50 és 33,85 dollárnál. Ezek fölé kerülve visszatérhetne a korábbi dinamika a szürkésfehér nemesfém jegyzésébe.

Heti statisztika

Az arany a legjobb biztosítás az infláció ellen

(2012.04.13.)

Amíg a jegybankok fáradhatatlanul öntik a pénzt a piacokra, addig az arany árfolyama nem tehet mást, mint hogy emelkedik. Csökkenéssel kell ellenben számolni akkor, ha a befektetési piacok biztonságban érzik magukat, és az inflációs félelmek a háttérbe szorulnak. Az ilyen időszakok azonban ideális beszállási pontokat kínálnak az anticiklikus befektetők számára – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A világszerte ismert magyar tőzsdespekuláns, André Kosztolany a fundamentumok és a tőzsde kapcsolatát egy sokat idézett hasonlattal fogalmazta meg. „Az árfolyamok viselkedése a kutyát sétáltató emberhez hasonlít. A kutya össze-vissza rohangál gazdája körül séta közben. Néha előre szalad, néha pedig lemarad. De alapvetően követi gazdáját. Így van ez a részvények esetében is. Az árfolyamok néha meglódulnak, máskor pedig zuhannak, de alapvetően a cég valódi teljesítménye körül mozognak.”

Ez a képletes leírás tökéletesen illik az arany piacára is. A kutya az arany ingadozó határidős árfolyama a New York-i tőzsdén, a gazdi pedig a fizikai aranypiac. Szemben a határidős piacokkal, amelyeken az izgága spekulánsok fogadásokat kötnek a sárga nemesfém jövőbeni árfolyamára, nyugodt mederben folyik a kereskedés Londonban a fizikai piacon, ahol például ékszergyártók, finomítók és feldolgozók vásárolják a jellemzően kiegyensúlyozottan alakuló, valós kereslet kielégítésére az értékes alapanyagot.

Korrekciók és emelkedések az aranyárfolyamában

Kitartanak a befektetők az aranyuknál

Kosztolany allegorikus kutyája most éppen lemaradásban van gazdája háta mögött. Tavaly szeptemberben láttunk a határidős tőzsdén 1.923 dolláros unciánkénti árat is, amit egy 20% körüli korrekció követett. December végén már csak 1.522 dolláron álltak a jegyzések, de azóta ismét visszaemelkedett valamelyest az aranyár, és most éppen 1.650-1.700 dollár között jegyzik egy uncia színarany árát. Efféle korrekciók, amelyeket rendszerint erős árfolyamemelkedés előz meg, a piac lélektanában gyökereznek. Hiszen szó sincs arról, hogy masszív eladói hullám söpörne végig az arany addigi tulajdonosainál, vagy hogy új lelőhelyek kínálata árasztanál el a piacot. A globális keresletet tekintve sem lehet markáns visszaesésről beszélni. Annyi történik mindössze most is éppen, hogy a rövidtávú pénzügyi befektetők csökkentik a spekulatív pozícióik számát a New York-i Comex-en, mert számukra nagyobb megtérüléssel csábít jelenleg a részvénypiacok emelkedése.

A részvények iránti vágy aktuális felizzása mögött Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke áll, aki két, egyenként 500 milliárd eurós töltettel fűtött be a bankszektornak, kellemes meglepetést okozva a címzetteknél a három évre és mindössze 1%-os mikrokamatra folyósított friss likviditással. Ez a pénz nem hever el hasztalan, hanem mint ahogy egy infúziós zacskó tartalma a vérrendszerbe kerülve fokozatosan elhatol a test legutolsó sejtjéig is, úgy találja meg az útját az állampapírpiacokra, a pénzintézetek refinanszírozásába, vagy éppen a spekulatív tőkepiaci tranzakciókba. Az EKB és más központi pénzintézetek célja a pénzcsapok megnyitásával az, hogy áttörjenek egy lefelé gyűrűző spirált, így akadályozva meg a fennálló pénzügyi világrend összeroskadását.

Az elszabadult bankóprés hajtja felfelé az arany árát

Ez az elképesztő pénzpumpa azonban nyilvánvaló kockázatot jelent az árstabilitására. Alig van olyan elemző, aki ne figyelmeztetne az infláció veszélyére, ami csak azért képes egyelőre tűréshatáron belül maradni, mert a növekvő pénzmennyiséggel egy időben a pénz forgási sebessége lecsökkent a válság hatására. Az infláció azonban reális veszély, és akik az aranyban már eddig is a pénzromlás elleni védekezés eszközét látták, azok a jelek szerint kitartanak a nemesfém mellett hosszútávon, sőt az árfolyam mérséklődését további vásárlásokra használják. Rekordkészleteket halmoztak fel az aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok is a betéteseik számlájára, és változatlanul ritkaság számba mennek azok az eladók, akik meg szeretnének válni a félretett aranyuktól. A hazai tapasztalat szinkronban van a nagyvilággal, tíz vevőre nálunk sem jut egynél több eladó. Az arany értékállóságába vetett hit felerősödésén érzékelhető, hogy az utóbbi években ősi beidegződések keltek életre ismét.

A pénztárcákba begyűrűző infláció persze nem elkerülhetetlen törvényszerűség. Ahogy lehet pénzt teremteni a semmiből, úgy számos technika áll rendelkezésre a pénz kivonására a gazdaságból. A veszély mindössze a folyamatok ellenőrzés alatt tartásában és a monetáris politika eszköztárának finomhangolásban rejlik. A válság utóbbi négy évének menedzselése jól bizonyítja, hogy az egymással összefüggő piacok, a politikai döntéshozatal körülményessége, az időzítés nehézsége és a tervezhetetlen tényezők hatása együttesen milyen kontrollálhatatlan helyzeteket képesek teremteni. Az inflációs folyamatok megfékezése a gazdasági fellendülés lefojtása nélkül egy kritikus kötéltánc lehet majd még a válságkezelés következő fázisában.

És ha a fejlett országok inflációs rátája nem is indokolná a mostani magas aranyárat, a feltörekvő országok esetében már más a helyzet. Bár a kínai és az orosz pénzromlás az utóbbi időkben javuló tendenciát mutatott, a mérték még mindig magas, 4% közeli, nem is beszélve India (7,6%), Dél-Afrika (6,3%) és Brazília (5,2%) leértékelődő devizáiról. Az ezekben az országokban mutatkozó igen jelentős aranykereslet legfőbb motivációja a vagyonmentés egy értékállónak vélt eszközkategóriába.

Az arany és az értékállóság mítosza

Függetlenül attól, hogy a jegybankok által teremtett likviditás a pénzforgalomba kerül-e és ott milyen sebességgel cserél gazdát, tény az, hogy a pénz mennyisége egyre csak gyarapodik, miközben a kitermelt arany mennyisége ezzel messze nem képes lépést tartani. A Föld felszínére hozott sárga nemesfém mennyisége évről évre kb. 1,5%-kal növekszik. A papírpénz volumene ezzel szemben viszont drámai dinamikával, természetes korlátokat nem ismerve bővül. Márpedig az arany árát éppen, hogy ezekben a papírpénzekben szokás kifejezni.

A pénz és az arany mennyiségének szembeállításával érdekes számjátékok játszhatóak le. Az USA legszűkebben értelmezett pénzmennyisége (készpénz és látra szóló betétek, M1) február végén 2.220,7 milliárd dollár volt, az ország aranytartaléka pedig 8.133 tonna, azaz 261,5 millió uncia. Ez egy hagyományos értelemben vett aranyfedezetű valuta esetén unciánként 8.492 dolláros egyensúlyi aranyárat jelentene, ami a jelenlegi nagyjából 1.680 dolláros árfolyamnak az ötszöröse. 2008. februárjában, a gazdasági és pénzügyi válság világméretű kirobbanását megelőzően 1.382,6 milliárd dollárnyi pénzmennyiségre vetítve ez az egyensúlyi ár 5.287 dollár lett volna, ami az akkori csaknem 1.000 dolláros tényleges aranyárnak szintén az ötszöröse. Az amerikai pénzmennyiség növekedését tehát szinte egy az egyben lekövette az arany árának emelkedése. Amennyiben a pénzkínálat az elkövetkezendőkben hasonló dinamikával bővül még tovább, akkor elég kézenfekvő, hogy az ugyanebben a pénzben kifejezett aranyár is csak egyre magasabbra kerülhet.

Az amerikai pénzmennyiség (M1) alakulása

Ha India tüsszent, megfázik az aranypiac

(2012.04.10.)

Az európai adósságválság körüli gondok enyhülésével érezhetően alább hagyott az aranyláz az utóbbi hetekben. A nemesfémeknél romló hangulatot egyfelől az USA gazdaságának javuló kilátásai, valamint a világgazdaság meghatározó erőtereiben minden pesszimista várakozással ellentétben elviselhető szinteken mozgó infláció okozza. Másfelől bizonytalanságot szül a fizikai aranykereslet aktuális visszaesése Indiában. A mostanság kevésbé fényesen ragyogó nemesfém jövőjét illetően pedig megoszlanak az elemzői vélekedések – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Nagy a befektetői elbizonytalanodás jelenleg az arany nemzetközi piacán. Míg egyes szakírók elhúzódó hullámvölggyel számolnak, mások újabb szárnyalást jövendölnek a sárga fém számára. Az elmúlt hat hétben 10%-ot esett az értékes nemesfém árfolyama, igaz ezt megelőzően ennél valamivel többel meg éppen, hogy emelkedett. A húsvéti ünnepeket megelőző nagyhét végül közel 2%-os mínusszal 1.631 dolláron zárult az arany számára Londonban. Az ezüst 3%-ot meghaladóan gyengült 31,27 dollárig.

Az Európai Központi Bank decemberben és februárban kiosztott bőséges pénzinjekciói valamint a Görögországnak juttatott sokadik mentőcsomag egyelőre megálljt parancsoltak az aranyár év eleji szárnyalásának. Ezen kívül az amerikai gazdaság élénkülésének első jelei is arról gondoskodnak, hogy a sokak által fedezeti céllal tartott arany veszítsen népszerűségéből. Az árfolyam csökkenésére ad okot az indiai ékszerkereskedők sztrájkja, akik az importvámok megemelése ellen tiltakoznak, valamint a spekulatív befektetők profitrealizálása, illetve mindezek együttes következményeként a megremegő „gyenge kezek” kihullása a piacról, ami csak ráerősít az aktuálisan csökkenő tendenciára. Ugyanakkor minduntalan megfigyelhető, ahogy az anticiklikus befektetési stratégiát követők élnek az árcsökkenés adta lehetőséggel, és belevásárolnak az árfolyamesésbe.

Miközben egyre több ágazati elemző vesz visszább az év eleji optimista prognózisából, más szakértők változatlanul derűlátóak az arany jövőjét illetően. A fundamentális kereslet, legalábbis ami Indiát illeti, egyesek szerint hamarosan visszatérhet a korábban megszokott kerékvágásba. Az ékszeripar három hetes munkabeszüntetése a napokban a végéhez ért, miután a delhi kormány a hajlandóság jelét mutatta az aranyra kirótt adóterhek újragondolásának. Mindazonáltal túlzottan vérmes reményekre nincs oka az ágazatnak, hiszen a 45 milliárd dolláros aranyimport a felelős az ország folyó fizetési mérleg hiányának négyötödéért, amelynek csökkentése eltökélt kormányzati szándék. Ugyanakkor a 2%-os többlet vámteher aligha fordít ki a sarkaiból egy évezredek óta az aranyra épülő befektetési kultúrát. Ennél a drágító hatásnál sokkal nagyobb mértékű volt az arany világpiaci áremelkedése az elmúlt években. És bár ez a drágulás mindig is eredményezett időleges visszaesést a szubkontinens arany iránti keresletében, tartós szemléletváltáshoz a befektetési mentalitásban mindez nem vezetett.

Az utóbbi négy év rendre visszatérő kérdése volt, hogy mi lesz az arannyal, ha a válságnak egyszer majd vége lesz. Nyilvánvaló, hogy egy válság sem tarthat örökké, minden depresszió egyszer a végéhez ér, és azután a gazdaság ismét növekedésbe kezd. Elterjedt vélemény, hogy a gazdaság élénkülése vagy legalább az abba vetett hit, rosszat jelent az arany számára. Hiszen az arany iránti befektetői kereslet egyik fő motorja a kamatokon elérhető alacsony hozam, ami akár még negatív reálkamatokat is eredményezhet. Egy erősödő gazdaságban viszont a kamatok már emelkednek. Egy másik meghatározó tényező volt az utóbbi években a bizonytalanság a jövőt illetően. Bizonytalanság volt az úr a világgazdaság, az euró jövője, az infláció alakulása, továbbá a részvény-, kötvény- és egyéb befektetési piacok tekintetében. A megrémült befektetők közül sokan pont emiatt menekültek a biztonsággal kecsegtető az aranyba.

A befektetői kereslet alakulásának egyik legnyilvánvalóbb indikátora az aranyra specializálódott tőzsdén kereskedett alapok betétállományának alakulása. A Bloomberg által figyelemmel követett arany ETF-ek stabilan tartják rekord közeli magas szintjüket, a befektetők tömeges kiszállásának e szerint egyáltalán nincs jele. Többek között erre hivatkoznak mindazok, akik mindössze megtorpanásnak gondolják az aranypiac elmúlt hetekben tanúsított gyengélkedését. Az arany ETF-ek további menetelése pedig nem is lehet kérdéses. A sárga nemesfém számára meghatározó súllyal bíró India és Kína is megnyitotta már kapuit ez előtt a viszonylag új befektetési forma előtt, amely gyerekcipőkben jár még ebben a két országban, de nem utolsó sorban a lakosság létszáma és a növekvő megtakarítások okán éppen ezért óriási növekedési potenciállal is rendelkezik.

Arany, ezüst – technikai elemzés

A múlt hét kedden ismét beszakadó árfolyam egyre közelebb löki a jegyzéseket az arany hosszútávú trendvonalhoz, amelynek megérintésére tavaly az év utolsó napjaiban egyszer már sor került. Az 1.610 dollár környéki erős támaszhoz közeledve azonban egyelőre még visszapattant az árfolyam 1.631 dollárig Londonban. A húsvét utáni csonka kereskedési hét nagy eséllyel választ adhat arra a kérdésre, hogy a jelenlegi negatív trend folytatódik-e tovább, ismét közvetlenül rávezetve a kurzust a hosszútávú emelkedő diagonálisra, vagy sikerül-e kitörni a lefelé húzó csökkenő spirálból.

Az ezüst technikai grafikonját továbbra is egy elhúzódó konszolidáció jellemzi az elmúlt évek nagy emelkedését követően. Ez a konszolidáció egy széles, csökkenő trendcsatornán belül zajlik, de ettől függetlenül a grafikon nem fest különösebben kritikus képet. A szürkésfehér nemesfém jegyzése fegyelmezetten követi a trendcsatorna felső határvonalát, ezzel jelezve azt, hogy készen áll az ebből való kitörésre.

Heti statisztika

A világ aranykincsének ötödét a jegybankok birtokolják

(2012.04.06.)

A világ jegybankjai az Arany Világtanács adatai szerint március végén 30.922 tonna aranyat birtokoltak mintegy 1.700 milliárd dollár értékben. Az országok rangsorában a legnagyobb tartalékkal az Amerikai Egyesült Államok (8.133 tonna) rendelkezik, mögötte a második illetve a harmadik helyen messze lemaradva a németek (3.396 tonna) majd az olaszok (2.452) következnek. Magyarország a 83. a sorban mindössze 3,1 tonna aranytartalékkal – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Valutaválságok vagy bankpánik idején nem sokat ér egy bankszámla vagy az értékpapírokban megtestesülő megtakarítás. Befektetői szemmel nézve az arany a maga fizikai valójában egy a pénzügyi rendszeren kívül elhelyezkedő likviditási tartalék. A fizikai arany azt jelenti, hogy a nemesfém érmék vagy rudak formájában áll tulajdonosának rendelkezésére, aki ezeket igény szerint bármikor pénzzé teheti a piacon, ha szüksége van készpénzre. Bár az arany a mai világban nem használható közvetlenül fizetőeszközként, alternatív értékőrzőként mégis ideális megoldás a vagyon hosszútávú vagy akár csak átmeneti tárolására. És az arany a bankszámlához való hozzáférés akadályoztatása esetén, legyen szó bankcsődről vagy technikai problémákról, vésztartaléknak sem az utolsó.

De nemcsak a magánemberek kedvelik az aranyat, hanem a központi bankok is szerte a világban. Erről tanúskodik a jegybanki trezorokban felhalmozott aranymennyiség, amely a Föld mélyéről a világtörténelem során eddig kitermelt arany egy ötödére rúg.

Nemzeti banki aranytartalékok

A jegybanki aranyak tárolásának kedvelt helyszínei az amerikai Fort Knox erőd, a New York-i Federal Reserve Bank, valamint a Bank of England trezorjai Londonban. Nem utolsó sorban London jelentősége történelmi eredetű. London hagyományos pénzügyi központ, és a londoni fémtőzsde a fizikai aranykereskedelem abszolút centruma. Sok jegybank egyszerűen azért hagyta Londonban az értékes nemesfémet megőrzésre, mert az egykor ott került a birtokába. A tengeren túli tárolás mellett pedig a Szövetségi Tartalékbank szuperbiztos föld alatti trezorjai valamint az Egyesült Államok stabilitása és gazdasági ereje szól.

A jegybanki arany javarészt az 1971 előtti évekből származik, amikor a papírpénz mögött – ellentétben napjainkkal – állt még aranyfedezet. A második világháború végén életre hívott Bretton Woods-i rendszer volt a történelemben az utolsó, amely az aranyra alapozva rögzítette a valuták átváltási arányát. Az új monetáris rendszer középpontjában valójában már a dollár állt, amely ekkorra átvette a világ első számú tartalékeszközének szerepét. A dollár egyeduralmát azonban lassan kezdte felőrölni az egyre növekedő kereskedelmi deficit, a növekvő infláció, valamint a Lyndon Johnson elnök kezdeményezte szociális jóléti programnak és a vietnami háborúnak a költségei. Végül 1971. augusztus 15-én az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon leállította a dollár aranyra való szabad átváltását. Akkoriban ez a sokkhatásként érte a világot, ami elvezetett a Bretton Woods-i rendszer összeomlásához és a valutaárfolyam lebegtetéses rendszer bevezetéséhez.

Az aranykor vége

Bretton Woods után főként az európai jegybankok már nem látták sok értelmét az aranytartalékaik fenntartásának. A 80-as és 90-es években a sárga nemesfém korábbi szerepéből kiesve kereste létjogosultságának helyét a világban. Eközben az árfolyam jobbára esett és az arany régi idők avítt múltidézőjévé silányult. Több ország is elkezdte leépíteni a készleteit, és aranyeladásokba kezdett azzal az indokkal, hogy az arany az állam számára nem termel kamatbevételt és árfolyam-növekedéssel sem kecsegtet.

Nagy-Britannia, Svájc és Hollandia voltak a legnagyobb eladók. De 1989-ben a magyar jegybank is azt a stratégiai döntést hozta, hogy „az akkori nemzetközi tendenciákkal összhangban az aranykészleteit a technikailag szükséges minimális szintre csökkenti. A nemzetközi aranypiacon történt értékesítések következtében 1989 májusától 1992 októberére az aranykészlet 65 tonnáról több lépcsőben 3 tonnára csökkent” – nyilatkozták megkeresésünkre az MNB sajtóosztályán. Az egykori döntéshozóknak ma, amikor 1.630 dolláron áll az arany árfolyama, azzal a kínos kérdéssel kell szembesülniük, hogy miért kótyavetyélték el egykor az ország aranyát körülbelül 350 dolláros unciánkénti áron.

Ismét növekvő aranytartalékok

2009 második negyedéve óta ismét növekednek a jegybanki aranytartalékok. A trendforduló óta 1.000 tonnával. Kína, India, Oroszország, és más feltörekvő gazdaságok tartoznak a nagy vásárlók közé. Mindez látványos hátat fordítást jelent a hagyományos tartalékdevizáknak, mint amilyen a dollár, az euró vagy kisebb mértékben például az angol font is.

Nemzeti banki aranytartalékok alakulása

A világ jegybankjai a devizatartalékaiknak jelenleg átlagosan 12,7%-át tartják aranyban. A fejlett gazdaságok többségében azonban ez az arány ennél sokkal magasabban van (USA: 76,7%, Németország: 73,9%, Olaszország: 73,4%, Franciaország: 73,0%, Hollandia: 62,7%), a feltörekvőknél pedig jellemzően messze átlag alatt (Kína: 1,8%, Brazília: 0,5%, Oroszország: 9,8%, India: 10,5%). Amennyiben Kína be akarná hozni a világátlaggal szembeni lemaradását az aranytartalékoknál, úgy egymaga 6.000 tonnát meghaladó mennyiséget kéne, hogy felvásároljon.

Kína központi bankja a jüan (renminbi) stabilitása érdekében kénytelen folyamatosan vásárolni az USA dollárt, amelyet aztán amerikai államkötvények formájában tartalékol. Ennek eredményeként immár 3,2 billió dollár halmozódott fel a kínai jegybanknál, ami nyomasztó dollárkitettséget jelent Peking számára. Így válnak az USA államháztartási gondjai és gazdasági válsága kiszámíthatatlan teherré Kína számára, amelytől a pekingi vezetés szeretne minél inkább megszabadulni. Arról nem is beszélve, hogy a dollárbefektetések a rekordalacsony amerikai kamatszint eredményeként csak viszik a pénzt, hiszen negatív reálhozamot termelnek. A konklúzió pofonegyszerű és egyértelműen kiolvasható abból, ahogy Kína dollártartalékainak aránya a devizatartalékokban mostanra 54%-ra csökkent a 2010-es 65%-ról. Sőt, 2006-ban ez az arány 74% is volt. Kérdés, hogy középtávon hova vándorol majd mindaz a temérdek pénz, ami jelenleg Kínában és máshol a világban a dolláreszközökből kikerül? Az arany nyilvánvalóan szóba jön, mint reális pénzügyi kikötő.

Kapitulált az arany az 1.700 dollár előtt

(2012.04.02.)

A múlt hét eleji előretörését a hét végére teljes mértékben visszaadta az arany árfolyama. A kerek 1.700 dolláros árszint előtt való meghajlás nem utolsó sorban az indiai ékszeripar immár két hete zajló sztrájkjának számlájára írandó. Ugyanakkor a globális adósságválság is vesztett szörnyűségéből, ami enyhíti a piaci feszültségeket. Ahogy az arany iránti akut befektetői igény most elcsendesedik, úgy értékelik át máris egyes elemzőházak az ez évi prognózisaikat – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Nehéz diónak bizonyult az arany számára az 1.700 dolláros unciánkénti árszint az elmúlt héten. A visszaerősödés ismét a spekulatív befektetők profitrealizálásán vérzett el, amelyet a fizikai aranyvásárlások jelenleg nem képesek ellensúlyozni. Az indiai ékszeripar immár két hete zajló sztrájkja miatt kieső kereslet ahhoz vezet, hogy a tiszteletet parancsoló kerek szám előtt egyelőre meghajlik az árfolyam.

Az indiai kereskedők és feldolgozók munkabeszüntetésének oka az aranyra kirótt importvám 2%-ról 4%-ra való megduplázásában, valamint bizonyos aranytermékekre egy 0,3%-os különadó bevezetésében keresendő. A 300 ezer vállalkozást és több millió ágazati alkalmazottat tömörítő ékszeripari szakszervezetek az akciót eleinte háromnaposra tervezték, majd határozatlan időre meghosszabbították. A sztrájk eredményeként „a fizikai vásárlás Ázsiában az indiai aranypiac zárva maradása miatt felszívódott” – állapítják meg a vezető dél-afrikai Standard Bank szakértői aktuális nyersanyagpiaci elemzésükben.

Ahogy korábbi években, úgy 2011-ben is a világ aranykeresletének több mint egy negyede Indiából származott. Ennek megfelelően az indiaiak aranyvásárlási kedve döntő befolyással bír az arany világpiaci árfolyamának alakulására. Ezért a Reuters egy gyorsfelmérésében helyi kereskedőket, ékszerész és bróker cégeket kért fel az adóemelések következtében szerintük várható kereslet-visszaesés becslésére. Ebben a válaszadók azzal számolnak, hogy az Arany Világtanács (World Gold Council, WGC) adatai szerint tavaly még 933,4 tonnát kitevő indiai import idén átlagosan mindössze 655 tonnára eshet vissza, ami 30%-os csökkenést jelentene.

Az arany iránti kereslet 2011-ben

Az Arany Világtanács ezzel szemben kevésbé pesszimista. A szakmai szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostani sztrájk egybe esik az év szezonálisan amúgy is leggyengébb forgalmú időszakával, ami csökkenti a munkabeszüntetés miatti visszaesés súlyát, továbbá „hosszútávon [az adóemelés] nem lesz jelentős hatással a kereslet alakulására”. A WGC régiós igazgatója arra is emlékeztet, hogy az arany túl mélyen gyökerezik az indiai kultúrában, valamint az esküvői és megtakarítási szokásokban ahhoz, hogy a mindössze 2%-os drágulás a szubkontinensen betöltött szerepét megkérdőjelezze. Egyébként is érdemes kivárni a végső fejleményeket, hiszen hasonló tiltakozóakciók, mint amilyen az ékszerészek mostani sztrájkja, korábban a gyapotexport esetében vezetett már eredményre. Akkor a kormányzat visszavonta a népszerűtlen intézkedéseket.

A nyugati világban eközben nem kérdés, hogy a sárga nemesfém továbbra is őrzi létjogosultságát a befektetési portfoliókban. Az aranyra specializálódott tőzsdén kereskedett alapok készletei nem mutatnak jelentős negatív elmozdulást, változatlanul tartják a történelmi rekord közeli szintjüket. A döntő tényező mindemellett mégis a Kínában dinamikusan növekvő aranykereslet lehet. Míg az elmúlt év végén még csak spekuláció volt az, hogy a kitermelésben már évek óta első helyezett Kína az idén megelőzheti Indiát a fogyasztásban is, ez mára csaknem bizonyosság.

Ugyanakkor az elemzői értékelések már kevésbé mutatnak egységes képet, mint az év elején, amikor még szinte minden mértékadó piaci megfigyelő kisebb-nagyobb emelkedésre fogadott az idei évben. A Goldman Sachs változatlanul emelkedést vár az idei évre, unciánként 1.785 dollárt három hónapos és 1.840 dollárt hat hónapos időtávon, valamint 1.940 dollárt az év végéig. Hasonlóan optimista a Barclays Capital, a londoni City egyik legnagyobb befektetési bankcsoportjának árupiaci elemzőstábja. Ott a szakértők az erősödő inflációs várakozásokra hivatkozva 1.850 dolláros célárfolyamot neveznek meg a most következő negyedévre. Ugyanezen időtávon 1.800 dollárra várja egy uncia arany árát a német Deutsche Bank, ami kisebb csökkenés a bank eddigi előrejelzéséhez képest, de 9%-kal több a jelenlegi árszintnél. Ezzel szemben pesszimista az árupiaci elemzésekre szakosodott CPM Group, amely úgy véli, hogy az arany ára tavaly szeptemberben tetőzött, és idénre már csak 1.500 dollár fölé várható az árfolyam. A svájci UBS bank elemzői pedig csak a jelenlegi 1.680 dolláros árszinteket tartják reálisnak az év hátralevő részében, pedig az év elején még 20%-kal magasabb célárfolyamot fogalmaztak meg.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Technikai értelemben az arany árfolyama továbbra is pengeélen táncol. A február végén Londonban beállított 1.780 dolláros lokális csúcs óta több lépcsőben húzódott vissza az árfolyam, amely eddigi mélypontját 1.635 dolláron érte el. Innét egy határozottnak tűnő visszaemelkedés következett, majd ismét az eladói oldal kerekedett felül. Jelenleg az arany számos más nyersanyaggal együtt fontos támaszszintekhez érkezett, és velük együtt túladottnak számít. Ez jó eséllyel enged arra következtetni, hogy 1.650 dollár környékén most stabilizálódhatnak a jegyzések, amit egy erősödés követhetne az 1.680-as szintekig, sőt továbbnyújtózkodva akár 1.720 dollár fölé is. A rövidtávon hanyatló trend megfordításához ez elengedhetetlen feltétel, és amíg ez be nem következik, addig az 1.800 dollárról még álmodni sem érdemes. 1.650 dollár alatt ugyanakkor folytatódó eséssel kéne számolni, amely során a hosszútávú emelkedő trendvonalak jelenthetnének megálljt az 1.590 és 1.550 dolláros szinteken.

A február végén felszúró ezüstárfolyam azóta sem tudja levetni magáról a rá nehezedő nyomást. A korrekció 31,50 dollárig fojtotta le Londonban a szürkésfehér nemesfém jegyzését, amely most 32,50 dollárnál próbál meg konszolidálódni. Erre, valamint a 10 hónapja süllyedő trend elhagyására főként akkor volna remény, ha sikerülne tartósan 33 dollár fölé visszakapaszkodnia a jegyzéseknek. Pusztán a mostani árszinten kitartva is meg van azonban az esély arra, hogy az árfolyam kiússzon a csökkenő trendcsatornából, és ezzel kitörjön felfelé, mint ahogy arra is, hogy a felső diagonálisról lefordulva tesztelje még egyszer a 30 dollár környéki árszinteket.

Heti statisztika

A www.aranypiac.hu elemzéseinek részbeni vagy egészbeni felhasználása, harmadik félnek történő átadása illetve beillesztése saját weboldalra a forrás megjelölése és linkelése mellett ingyenes. A forrás megjelölésének elmulasztása a szerzői jog megsértésének minősül!

Vajon mennyire lesz szeszélyes az április az arany piacán?

(2012.03.30.)

Márciusban a kevésbé tapasztalt aranybefektetőknek nem volt könnyű megőrizni hidegvérüket. Az amerikai Federal Reserve elnökének egy elutasító nyilatkozata a további pénzügyi lazítással kapcsolatban elég volt ahhoz, hogy egyetlen nap alatt 100 dollárral a mélybe rántsa az arany árfolyamát. Ekkora napi veszteségre több mint három éve nem volt példa, és ebből a mai napig nem állt talpra az aranyár. De hogyan folytatódik az év az arany számára a most következő hónapban? Az elmúlt 37 év áprilisi adatsorai választ adhatnak erre a kérdésre – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az aranyár legutóbbi visszahúzódása egyesek számára azt a látszatot keltheti, mintha a sárga nemesfém lassacskán elvesztené az ősidők óta betöltött menedék szerepét, amelynek pedig nem is olyan rég, a gazdasági és pénzügyi válság elmúlt négy esztendejében, még ékes tanúbizonyságát tette. A korábbi „safe haven” mintha inkább lenne most a spekulánsok játéktere, mint egy a zűrös tőkepiacokból kiábrándult befektetőknek oltalmat adó rendíthetetlen bástya. Az utóbbi időszak megnövekedett volatilitása azonban csalóka képet fest azáltal, hogy elfedi a hosszútávon emelkedő trendet. Az árfolyam erőteljes kilengéseinek dacára az arany az elmúlt évek egyik legjobban teljesítő nyersanyaga, és az árfolyam hosszútávú emelkedésének folytatódása mellett több érv is felsorolható.

Az arany iránti kereslet trendszerű növekedésben van világszerte, miközben egyre inkább végessé válik a nemesfém előfordulása. Ez önmagában már elegendő indok lenne ahhoz, hogy az aranyár a jövőben is emelkedjen. A drágulás felé hat továbbá, hogy a korlátos előfordulású arany kitermelése annál költségesebbé válik, minél inkább a végéhez közeleg a sárga nemesfém természetbeni előfordulása. Dél-Afrikában van rá példa, hogy ma már 4.000 méteres mélységig is le kell ásnia egy-egy bányatársaságnak az értékes nyersanyag feltárásához, ami egyre növekvő bekerülési költségeket jelent. Sokak számára, akik befektetési céllal az aranyvásárlás mellett döntenek, ezek döntő érvek.

Aki nem fogékony a gazdasági válság, a monetáris politika, az infláció vagy a defláció veszélyeire, és akinek nincs negatív tapasztalata értékét vesztő egyéb pénzügyi befektetésekkel, még annak is kézenfekvő, hogy a Föld növekvő népessége és az ezzel egyetemben bővülő fogyasztás minden természeti kincs árát, a hétköznapi olajtól kezdve a misztikus aranyig, eleve csak drágíthatja. Sokan erre alapozva hozzák meg azt a döntést, hogy aranyat vásárolnak. Ők azok a vásárlók, akik az aranyban nem is keresik a biztonsági tartalékot, egyszerűen csak hisznek egy ökonómiai törvényszerűségben, amely a növekvő keresletből és a csökkenő kínálatból fakad. Az ő számukra az árfolyam jelenlegi gyengülése egy elmulaszthatatlanul kedvező beszállási pont lehet a tendenciáját tekintve hosszútávon felfelé vezető úton.

De vajon annak, aki aranyat akar venni, érdemes lehet még kivárni egy még kedvezőbb árfolyamszint reményében? Egy biztató évkezdet, majd csalódást keltő március után mire lehet számítani most áprilisban? Mit mond a statisztika, hogyan viselkedett a kurzus eddig a múltban? Ez persze bizonyos fokig csak játék a számokkal, ám mégis érdekes adalék lehet egy pillantást vetni a sárga nemesfém elmúlt 37 évének áprilisi teljesítményére.

Ez alapján megállapítható, hogy az utóbbi 37 év átlagában középszerű, 0,53%-os plusszal zárta az arany ezt a szeszélyes hónapot. Két alakalommal érte el egy áprilisban az éves csúcsát (1995 és 1998) az arany kurzusa, és két alkalommal láthattuk az éves mélypontot (1994 és 2003) is ebben a hónapban. A londoni fizikai kereskedés délutáni záróárait 1975-ig visszanézve, megállapítható, hogy egy-egy április folyamán 19-szer zárt magasabban és 18-szor alacsonyabban az aranyárfolyam a hónap utolsó kereskedési napján, mint ahogy kezdte a hónapot. Az új évezred eleje óta tartó aktuális aranyhossz alatt nyolcszor nőtt, és mindössze háromszor esett a sárga fém ára. Amennyiben a múltbéli adatok iránymutatóak a jövőre nézve, úgy e szerint nagyobb a valószínűsége az árfolyam emelkedésének áprilisban, mint a csökkenésnek. Természetesen ezt a statisztikai valószínűséget percek alatt felülírhatja akár csak egyetlen kimondott vagy éppen kimondatlan mondat is a világ pénzügyi vezetőinek szájából.

A legjobb áprilisi teljesítmények 1975 óta:

1982: +10,47%
2006: +9,71%
2011: +8,29%
1987: +8,24%
1993: +5,34%

A leggyengébb áprilisi teljesítmények 1975 óta:

2004: -9,07%
1978: -6,84%
1981: -6,13%
1975: -5,78%
2009: -4,46%

Vajon mennyire lesz szeszélyes az áprilisaz arany piacán?

Még fénylik, de vesztett ragyogásából az arany

(2012.03.26.)

Sokáig úgy nézett ki, hogy sorozatban a negyedik hét is veszteséggel végződhet az arany számára, végül az árfolyam szerény emelkedéssel tudta zárni Londonban a hetet. Pedig a romló konjunktúraadatok jobban is felrázhatták volna a nemesfémet. Rossz hírekre az aranyár emelkedése is lehetne a válasz, most azonban a biztos menedék szerep kevésbé érvényesül. Az arany szokásától ellentétben nem külön utakon jár, hanem meglepően erősen korrelál a kockázatosabb befektetésekkel – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A folyamatban lévő technikai korrekció során az aranyár lépcsőzetesen letöredezve őröli fel az év eleje óta felhalmozott árfolyamnyereséget. Az elmúlt hét sok újat nem hozott a sárga nemesfém számára, amely nem volt képes elszakadni a nyersanyagoknál és a részvénypiacokon is megfigyelhető csökkenő tendenciától. Különösen az arany és az árupiaci termékek árfolyamának alakulását lekövető CRB index 52-hetes gördülő korrelációjának jelenlegi 0,68-as értéke számít szokatlanul magasnak, de a mintegy hatezer részvényt magában foglaló globális tőzsdeindex, az MSCI World index is történelmi viszonylatban magasnak mondható, 0,30-as korrelációt mutat az arannyal.

A magyarázatot a nemesfémeknél aktuálisan eluralkodó romló hangulatra sokan a csalódást keltő kínai és európai konjunktúraadatokban keresik. Az HSBC „flash”, előzetes adatok alapján számolt Kínára vonatkozó feldolgozóipari beszerzési menedzserindexe újabb jelzés a kínai gazdaság várt lassulását illetően. Korábban a pekingi államvezetés jelezte már, hogy 7,5%-ra módosítja a gazdaság idei éves növekedési rátáját, ami feltűnő lassulás az utóbbi évek 9-10% körüli növekedéséhez képest. Az amerikai gazdaság eközben viszonylag robusztus képét mutatja, bár vannak megfigyelők, akik szerint csak a kedvező szezonális hatásoknak és a tél enyhe alakulásának tudható be az Egyesült Államokban érzékelhető stabilizálódás. Míg a valójában csekély kínai visszaesés az ékszerek iránti és az ipari felhasználásban esetlegesen csökkenő keresletet révén fejtheti ki negatív hatását az arany árfolyamára, addig az amerikai gazdaság kedvezőbb alakulása csökkenti a Fed további monetáris könnyítésére való esélyt. Márpedig az utóbbi időszakban ez adott a leginkább szárnyakat az aranynak.

Az aranypiaci kilátásokat beárnyékolja egy másik keresleti tényező is. India, a világ eddigi legnagyobb aranyfogyasztója két hete már megemelte az aranyra vonatkozó importadót 2%-ról 4%-ra, és máris újabb adóemeléseket tervez. A minősítés nélküli aranyékszerekre további 2% forgalmi adó kivetésére tett javaslatot a kormány, és szintén 2% fogyasztási adó sújthatja a 200 ezer rúpia (közel egy millió forint) feletti aranyvásárlásokat. Ezek az India kereskedelmi egyenlegének javítását célzó tervek a Bombay Bullion Association becslése szerint 35%-kal is csökkenthetik a nemesfém iránti keresletet, aminek legnagyobb kárvallottjai a helyi kereskedők lennének. Egyelőre azonban még csak tervekről van szó, amelyek megakadályozására a 300 ezer tagot számláló indiai ékszerkereskedők szakmai szövetsége (India Gems and Jewellery Trade Federation) több napos sztrájkra szólította fel tagjait.

Görögország rendezett államcsődje levette az adósságfronton zajló állóháború napirendjéről a görög kérdést. Az európai bankrendszer az euróövezet központi bankja (EKB) révén pedig legutóbb ezermilliárd euró friss forráshoz jutott. Ez a gigantikus pénztömeg valamelyest hozzájárult ahhoz, hogy a már a megfizethetetlen szintekre drágult kamatok a portugál, spanyol és olasz államkötvényeknél visszább ereszkedjenek. A tőkepiacokról hosszabb távon nem finanszírozható kategóriába jelenleg Görögország mellett csak Portugália és Magyarország tartoznak. Bár a két előbbit életben tartó segélyek számunkra még a vágyálom kategóriájába tartoznak, ez sok vizet nem zavar, hiszen Magyarország nem eurótagország és gazdasága amúgy is súlytalan az EU perifériáján. Így általános a benyomás, hogy a pénzügyi világrend a lefagyás közeli állapotából most némileg felenged, és ez csökkenti egyes befektetők szükségletét a biztonság iránt, amelyet eddig az arany testesített meg.

A biztos menedék iránti befektetői igény visszaszorulásának jeleként értelmezik egyes elemzők azt is, hogy a Bloomberg által figyelemmel követett arany ETF-ekbe (aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok) az év eleje óta áramló pénz nemcsak elapadt, de az utóbbi napokban az alapok aranykészlete 8 tonnával csökkent is. Az összképhez hozzátartozik azonban, hogy az ETF-ek által tartott készlet ezt megelőzően emelkedett új történelmi rekordra. Masszív eladásokról tehát szó sincs, legfeljebb csak a befektetői érdeklődés pillanatnyi megtorpanásról. Az alacsonyabb árszint máris hozhat új beszállókat, akik csak arra vártak, hogy a sárga nemesfémből még egyszer kedvező áron bevásárolhassanak. Így véli ezt legalábbis a torontói székhelyű BMO Financial Group stratégiai tanácsadója Don Coxe, aki egy múlt hét végi interjúban úgy vélekedett, hogy „beléptünk az aranyár legkedvezőbb időszakába az életünk során".

Arany, ezüst – technikai elemzés

A sárga nemesfém árfolyamának kilengései fokozatosan csillapodtak le az utóbbi napokban az akciós aranyra vadászó befektetők bevásárlásaival. Amennyiben az 1.640 dollár környékén kikristályosodó bázis az elkövetkezendőkben mégis átszakadna, az további esést valószínűsítene a pszichológiailag fontos 1.600 dolláros árfolyamszint felé, sőt akár még az alá is. Ez megtörhetné a 2008-as gazdasági és pénzügyi válság kirobbanása óta begyorsulva emelkedő trendet, de a nemesfém egy évtizede tartó felértékelődését még nem veszélyeztetné. Ha viszont ez a támasz kitart, úgy egy visszaemelkedés következhet az 1.660, 1.680 dolláros ellenállásokig.

A trendvonalak segítéségével történő technikai elemzés mintapéldája lehetne, ahogy az ezüstár az október végéről származó 35,42 dolláros ellenállás fölé kerülve február utolsó napjaiban az áttörés lendületétől hajtva élesen felszúrt az égbe. Az elért árfolyamtartományt azonban nem tudta tartósan meghódítani a kurzus, így a kitörés a lassan egy éve tartó csökkenő tendenciából tévesnek bizonyult, és az árfolyam enerváltan visszahanyatlott a korábbi lefelé vezető trendfolyosóba. A lemorzsolódás egyelőre követi a trendet, a megfáradt támadók a védvonalaikat feladva most egyelőre csalódottan visszavonulnak. A következő gyülekezési pont az erőgyűjtéshez 30,67 dollárnál található. Innét van esélye annak, hogy forduljon az irány felfelé, máskülönben 28 dollárig tartó további esés lehetséges.

Heti statisztika

A bikapiac csak megtorpant vagy már a végéhez közeleg?

(2012.03.23.)

Több kemény hét után az arany piacán keresik a helyüket a befektetők, és a választ arra a kérdésre, hogy hogyan tovább az árfolyammal. Az aranyár aktuális esése jelenthet trendfordulót vagy korrekciót, átmenti megtorpanást. A világgazdaság általánosan romló helyzetét, a recessziós előrejelzéseket, az államadósságok problémáját és a monetáris politika alkalmazott eszköztárát figyelembe véve azonban nem alaptalan kijelenteni, hogy az aranyár trendszerű emelkedésének még bőven lehet tere – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Február végi lokális csúcsáról nagyjából 8%-ot esett az elmúlt hetekben az arany dollárban jegyzett világpiaci árfolyama Londonban. Kétségtelenül erős a volatilitás, de efféle korrekciók egyáltalán nem számítanak rendkívülinek. Sőt mindez normálisnak nevezhető, miután ezt megelőzően január elejétől a februári csúcsig már 12%-ot emelkedtek a jegyzések. A profitrealizálás egy ilyen mértékű növekedést követően természetes jelenség a befektetési piacokon, hiszen senki nem gondolhatja, hogy ez a tempó szünet nélkül fog folytatódni tovább. 2011 januárjában is láthattunk egy 8%-os esést, 2010 nyarát is egy korrekció jellemezte. 12%-ot szakadt be az árfolyam 2009 végén, és érdekes mód 2008 őszen, a pénzügyi válság hivatalos kezdetét követően is komoly visszavonulást mutatott az aranyár. Akkor, a hirtelen kialakult likviditáshiányos környezetben, a tőkepiacokon elszenvedett drámai veszteségek ellensúlyozására sok nagybefektető kényszerült többek között aranybefektetését is gyorsan dobra verni.

A mostani korrekció tehát még nem ok arra, hogy a bikapiac folytatódásában kételkedjünk. A Goldman Sachs vezető befektetési bank szakértői egy idei év eleji elemzésükben úgy fogalmaztak, hogy „az aranyban és a rézben látják a legjobb befektetési lehetőséget 2012-ben, ami a fundamentumokat illeti”. A fundamentumok alig három hónap alatt nem változtak meg érdemben. Ha az év elején még igaz volt, hogy a világszerte laza monetáris politika olcsó papírdevizákkal árasztja el a világot, amelynek irányított levezetéséhez nem kevés időre lesz majd szükség, akkor ez az érv mit sem vesztett azóta az érvényességéből.

A devizák értékvesztése – főleg, ami a dollárt illeti – reális veszély volt három hónapja és most is az. Az ezzel szembeni védekezés áll alapvetően az arany iránti befektetői kereslet és az árfolyam további növekedésének a hátterében. A Fed és az EKB mérlegének bővülése soha nem látott méreteket ölt, és a pénzmennyiség változatlanul ütemes növekedés elé néz. Pénzt nyomtat a japán jegybank, a Bank of England és a Svájci Nemzeti Bank is. Márpedig amíg a jegybankoknál a „nyomtass és fújd fel” politika érvényesül, addig az arany hosszútávú bikapiacában nincs ok kételkedni.

Az aranyár emelkedése az okozott pénzpiaci anomáliákon keresztül áttételesen válasz az államadósságok folytonos növekedésére. Jól szemlélteti ezt az a grafikon, amely egyszerre mutatja az arany árfolyamának és az amerikai költségvetés adósságplafonjának alakulását. Ez a plafon tavaly augusztusban emelkedett hosszas kongresszusi huzavona után 2.500 milliárd dollárral (több lépcsőben, amelyek közül a legutóbbi idén januárban aktiválódott) új történelmi rekordra, 16.394 milliárd dollárra.

Az arany árfolyama és az USAadósságplafonjának alakulása

Az aranyár és az adósságplafon emelkedésének megdöbbentően egyértelmű párhuzama kézenfekvő előrejelzést tesz lehetővé az aranyár jövőjét illetően. Az amerikai adóssághegy minden kétséget kizáróan dinamikusan fog növekedni tovább, és ennek szélárnyékában kapaszkodhat még felfelé az arany a továbbiakban.

Az arany szerepe átértékelődött az utóbbi néhány évben. Erre az Arany Világtanács a 70-es évekig visszamenő elemzése mutatott rá február elején. Magán és intézményi befektetők ma már másként tekintenek az aranyra, mint még a válságot megelőző években. Új beidegződések égtek be sokaknál, akik befektetéseikkel nagy veszteségeket szenvedtek el 2008-ban. Az óvatosság és kockázatkerülés jobban az előtérbe került, és a hozamnál sokan többre értékelik az értékállóságot. A végbement paradigmaváltást tükrözi, hogy a befektetési céllal felhalmozott nemesfém számára fogyóban van a biztonságos értéktár, ezért máris számos új trezor megépítése van folyamatban vagy tervben jelenleg a világban.

Arany, ezüst, dollár, Dow Jones és BUXindex relatív alakulása

Aki lenézően a szájára veszi a nemesfémeket, azt emlékeztetni kell arra, hogy az amerikai vagy akár a hazai részvények alakulását leképező Dow Jones illetve BUX index 2008-ban hatalmasat zuhant, és ebből mind a mai napig nem állt talpra teljesen. Arról nem is beszélve, hogy az új évezredben mutatott teljesítményük messze elmarad a nemesfémeké mögött, amelyek 2000 óta meghatszorozták az árfolyamukat. És a világ vezető tartalékolási eszköze, a dollár is vesztett korábbi nimbuszából.

100 dollár vásárlóértéke aranybankifejezve

Az amerikai fizetőeszköz egykor egy nemzedéken át tartozott vésztartalékként a pénzügyi kultúrához szerte a világban. Nem véletlenül, hiszen a dollár volt az egyedüli valuta, amely a világ minden táján ismert és elfogadott fizetőeszköz volt. De nem csak egyedülálló likviditással bírt, hanem egyedülálló módon 1971-ig aranyfedezettel is. Ma már azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy a dollár hosszútávú értékőrzésre alkalmatlan. Aranyban kifejezett vásárlóértéke az elmúlt évtizedben drámai csökkenésen ment keresztül.

Az arany kritikusai szerint a sárga nemesfém egy a régmúlt időkből visszamaradt csökevény, amely felett befektetési vagy értékmérő eszközként már eljárt az idő. Az amerikai Fed elnöke, Ben Bernanke szerint semmi egyéb nem indokolja a tartalékként történő felhalmozását, mindössze a hagyomány. Sokan viszont ennek éppen az ellenkezőjét gondolják. A Financial Times a múlt hét végén például „agresszív jegybanki aranyvásárlásról” számolt be a tőzsdén kívüli kereskedésben. A Reuters információi szerint a tranzakció a Nemzetközi Fizetések Bankján keresztül történt, és 4-6 tonna arany felvásárlására terjedt ki a jelenlegi árcsökkenést kihasználva. Piaci megfigyelők úgy vélekednek, hogy a felvásárlók ázsiai országok központi bankjai lehetnek, például Thaiföld vagy a Fülöp-szigetek, amelyek már a tavalyi évben is nagyobb vásárlásokat hajtottak végre. És rajtuk kívül egyre több jegybank véli még úgy, hogy az arany egy jó eszköz a devizatartalékokban rejlő kockázatok csökkentésére.

Az arany árfolyama minden fontosabb valutában kifejezve trendszerűen emelkedik. Egy parabolikus begyorsulásnak egyelőre közel sincs jele. Márpedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy az erős trendek, buborékok a végső szakaszban rendszerint egy euforikus emelkedéssel vadul elszállnak felfelé (ú.n. blow-off-top), majd a felhúzó árfolyam szétszakad, és gyorsan összecsuklik. Ez a pont most még odébb van, de ha majd elérjük, akkor még bőven 2.000 dollár feletti aranyárakhoz fog vezetni.

Olvadozik az aranyár idei emelkedése

(2012.03.19.)

Az elmúlt héten ismét széles fronton domináltak a mínusz előjelek a nemesfémeknél. Miközben az arany és az ezüst az ez évi árfolyamnyereség jelentős részét mostanra visszaadta, erősödni tudnak a nemzetközi részvényindexek. A Dow Jones index például 13 ezer pont fölé, négy éve nem látott magasságokba tért vissza. Az aranyba hosszútávra berendezkedő befektetőknek azonban nincs okuk idegeskedésre, az árfolyam jelenlegi gyengülése az erős fizikai keresletnek köszönhetően átmenetinek bizonyulhat – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az arany jegyzése az elmúlt héten újfent csökkenő tendenciát mutatott, az azonnali piacon időnként masszív kiárusításnak lehettünk szemtanúi. Péntekre azonban a fizikai aranykereskedés központja, a londoni nemesfémtőzsde fixingje alapján már csak egy szerényebb mértékű veszteség maradt vissza a sárga nemesfémnél. Nem úgy az ezüst esetében, amely jelentős leértékelődést volt kénytelen elszenvedni, ezzel ismét tanúbizonyságát adva a spekulatív tőke nagyfokú jelenlétének a nemesfémeknél. A kereskedési hét végére az arany árfolyamán idén elért nyereség mértéke kevesebb, mint 4%-ra olvadt össze, holott február végén még 11% feletti pluszban jártunk. Az ezüstnek ugyanakkor a becsületére legyen mondva, hogy minden mostani korrekció dacára jelenleg is még 12% feletti éves hozammal büszkélkedhet. A két legfontosabb nemesfém változatlanul pozitív éves egyenlege igazolás arra, hogy a korrekció egyelőre normál keretek között zajlik, mindössze a túlfűtött növekedésben következik most be a szükségszerű cezúra.

Miközben az arany és az ezüst február vége óta egy korrekciós fázison mennek keresztül, a részvényindexek látványos emelkedésbe kezdtek. A befektetők elcsábulását a kockázatosabb befektetésekhez egyrészt az Európai Központi Bank által a tőkepiacoknak juttatott olcsó pénz okozza. Másrészt az amerikai társintézmény, a Fed hűtötte le legutóbb több ízben is a további monetáris lazításra vonatkozó várakozásokat az inflációs kockázatok kezelhetőségére és az USA gazdasági növekedésével kapcsolatosan éledező optimizmusára való hivatkozással. Mindez elegendőnek bizonyul jelenleg ahhoz, hogy az arany és az ezüst átmenetileg veszítsen aktualitásából, ám a részvénypiaci rally fundamentálisan aligha megalapozott. A mögöttes hajtóerő főként a korábbi likviditásnövelő intézkedésekben keresendő. A számlapénz azonban ahogy jött, úgy is illan majd el, ezzel szemben az arany és az ezüst tartósan fennmaradnak.

Azzal, hogy a Fed kormányzótanácsának elnöke elutasításként értelmezhető jeleket küld jelenleg a pénzkínálat jövőbeni növelését illetően, elvész az inflációval szemben rezisztens arany mellett szóló legfontosabb érvek egyike. Nick Trevethan, a szingapúri ANZ bank vezető nyersanyagpiaci stratégája a Reuters-szel szemben úgy fogalmazott, hogy „az aranyat egy leszálló örvény tartja fogva ismét, miután Ben Bernanke nem igazán adta jelét a mennyiségi lazításnak.” Ugyanakkor változatlanul számolni lehet szerinte jövőbeni aranyvásárlásokkal a jegybankok részéről valamint az erős ázsiai kereslettel, különösen, ami Kínát illeti.

A korrigáló aranyár rendre felerősíti azokat a szkeptikus hangokat, amelyek a visszavonulóban lévő árfolyamokban trendfordulót sejtenek egy bő évtizednyi emelkedés után. A Bloomberg múlt héten megtartott nemesfémpiaci konferenciáján New Yorkban megkérdezett 14 szakértő mégis annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az idei év sorozatban immár a tizenkettedik lehet, amely emelkedéssel fog zárulni az aranynál. A Bloomberg által megkérdezettek az év végére 1.897 dolláros aranyárat várnak, és ezt lényegében a tartósan magas fizikai kereslettel indokolják. Az Arany Világtanács adatai szerint a jegybankok a 70-es évek eleje óta nem vásároltak olyan intenzitással aranyat, mint jelenleg, és a piaci indikátorként nagy figyelemmel követett, aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok (ETF) történelmi rekordra (2.410 tonna) emelkedett aranykészletei is a befektetők rendíthetetlen vásárlási kedvéről tanúskodik.

Martin Murenbeeld a befektetési alapjain keresztül 100 milliárd dollárnyi vagyont kezelő, torontói székhelyű DundeeWealth Inc. vezető közgazdásza szerint lényegi változások mennek végbe jelenleg a világban. „Az arany egy befektetéssé, egy eszközkategóriává vált, és idővel ez csak fokozódni fog. A központi bankok azért tartanak aranyat, mert nem biztosak abban, hogy öt év múlva lesz-e még euró.” Más mértékadó vagyonkezelők azt hangsúlyozzák, hogy egy esetleges vagyonvesztés elleni biztosítékként fektetnek aranyba, mintegy végső biztosításként. A jövő bizonytalansága, és a kétely arra vonatkozólag, hogy a mostani gödörből miként sikerül kikászálódni, készteti őket arra, hogy aranyba invesztáljanak.

Arany, ezüst – technikai elemzés

A technikai grafikonon formálódó fordított váll-fej-váll alakzat ez idáig nem teljesült be, de még nem is került le az asztalról végérvényesen. A csökkenő árfolyam a londoni fixing alapján 1.644,25 dolláron állított be egy lokális mélypontot. Erről a szintről akár már fokozatos visszaemelkedés is a kezdetét vehetné. 1.610 dollár környékén egy markáns támaszszint húzódik, amelynek egy folytatódó esés esetén lenne komoly szerepe, mert amennyiben ez a támasz elesne, úgy a kurzus a január eleji 1.530 dollárig szakadhatna be.

Az ezüst grafikonját szemlézve továbbra sem indokolt a helyzet drámaian rosszra fordulásáról beszélni. Rövidtávon a 32,50 dollár környéki árszintnek van jelentősége, amely az utóbbi hetekben stabil alapot nyújtott az árfolyam emelkedéséhez. Aggodalomra 30 dollár alá benézve lenne inkább csak ok, mert onnét a leszálló dinamika jócskán a mélybe húzhatja a jegyzéseket. Az ezüstrally újbóli indulásához pedig a 35,42 dollárnál található ellenállás áttörése lenne szükséges.

Heti statisztika

Az ideális pénz alkímiája

(2012.03.16.)

Az arany 5000 éve, az ezüst pedig még annál is régebben, immár 7000 éve tölti be az optimális fizetőeszköz szerepét. De vajon miért alakult ez így? Mit tudott ez a két nemesfém, amit más pénzfélék nem tudtak? Van erre magyarázat nem csak elméleti, világnézeti alapon, hanem gyakorlati, természettudományos szempontok szerint is? Válaszokkal a periódusos rendszer szolgálhat: ennél a két elemnél egyszerűen stimmelt a kémia – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A pénz korunk digitális világától eltekintve eredendően egy fizikai valójában kézbe vehető, tehát tárgyiasult csereeszköz volt, amely mint ilyen, kémiai elemekből és vegyületekből épül fel. A kémia tudománya jelenleg 118 elemet különböztet meg, bár ezeknek egy része eleve csak mesterségesen állítható elő, a természetben nem található meg. A természetben előfordulók közül kellett ellenben válogatnia egykor az ősi civilizációknak a legalkalmasabb fizetőeszköz megtalálásához. Csereeszköz tulajdonságán túl egy jó pénznek még értékőrző funkciót is be kellett tudni töltenie. Ezt a feladatot évezredeken keresztül nem tanult jegybankárok, hanem a természet oldotta meg kizárásos alapon.

Az amerikai NPR hír- és médiaszolgáltató szerkesztői a periódusos rendszer elemein egy vegyész segítségével mentek végig, aki az elé tett táblázatról tudományos alapon „lőtte ki” sorra a közülük pénzként alkalmatlanokat. Elsőként az illékony gáz halmazállapotú elemek estek a leválogatásnak áldozatul, amelyek bár bezárhatóak egy tartályba, de annak nyitásakor könnyen elillannak, és ezért körülményes a velük való bánásmód. Tehát a hidrogén, hélium, neon és társai eleve nem játszhattak szerepet gyakorlati fizetőeszközként. A periódusos rendszer következő szóba jövő főcsoportjába tartozik egyebek mellett a lítium, a nátrium és a kálium. Ezekkel az alkálifémekkel a legnagyobb gond az, hogy nagyon reakcióképesek. A lítium például elemi formában igencsak gyúlékony és robbanásveszélyes, képes akár betonfalakat is ledönteni.

Kizárandó a szóba jövő fizetőeszközök köréből továbbá minden olyan elem, amely oxigénnel érintkezve reakcióba lép. Minden, ami a levegőn rozsdásodik vagy egyéb módon reagál, így például a vas, nem felel meg a célnak. Radioaktív elemek, mint amilyen az urán is, ártalmasak az emberi egészségre, és ezért alkalmatlanok. Ezzel máris mindössze 30 lehetséges elemre szűkül a kör. A kérdéses anyag előfordulása ugyanakkor korlátos kell, hogy legyen ahhoz, hogy a kincsképzés funkcióját betölthesse, és ezzel alkalmas legyen vagyon felhalmozására. Gyakorlati okok miatt ki kell azonban zárni a túlzottan ritka, csak extrém körülmények között fellelhető elemeket is a pénzként használandó anyagok közül.

Ahhoz, hogy pénzként használhatóvá váljon valami a régi korok embere számára, csak olyan természet kínálta anyagok jöhettek tehát szóba, amelyek kémiailag stabilak, ám se nem illékonyak, se nem egészségkárosító hatásúak, ugyanakkor kellően ritkák, de mégsem túlságosan. Ezek a szempontok, amelyeket a vegyész számba vett az elemek osztályozásakor, végül mindössze öt elemre szűkítették a kört. A ródiumra, a palládiumra, az ezüstre, a platinára és az aranyra, vagyis az öt nemesfémre.

A következő megválaszolandó kérdés ennek az öt elemnek a megmunkálhatóságával kapcsolatos. A palládium olvadás pontja 1500 °C fokon van, a platina 1768,3 fokon válik folyékonnyá, a ródium megolvasztásához pedig még ennél is többre, 1964 °C fokra van szükség. Mivel a régi időkben ilyen magas hőmérsékletet még közel sem tudtak előállítani, ennél a három fémnél nem állt rendelkezésre a legalapvetőbb művelet az alapanyag megmunkálásához, a pénzek gyártásához. Arról nem is beszélve, hogy a ródium és a palládium felfedezése az 1800-as évek elejére tehető, korábban még csak nem is voltak ismertek. Ezek után megmarad tehát a 961,78 °C fokon olvadó ezüst és az 1064 fokon megolvadó arany egyedüli pénzként használható természetes anyagként.

Az ezüst időben megelőzte ugyan az aranyat pénzalapanyagként, de volt egy látványos esztétikai hibája a sárga nemesfémmel szemben. Az ezüstöt a levegőben levő kén-hidrogén egy idő után megfeketíti, és ez levesz az attraktivitásából. A 118 lehetséges kémiai elemből így maradt meg végül az arany egyedüliként, miután mindazokkal az ideális tulajdonságokkal bírt, amelyek egy csere- és értékőrző eszközzel szemben elengedhetetlenek.

Az tehát, hogy az aranyból lett 5000 éve az ideális pénz, nem a véletlen műve, hanem a természet alakította így. Ezért a tudós szerint, ha visszaforgatnánk az idő kerekét az emberiség hajnalára, és újra kezdődhetne minden, az elemek versenyfutásából akkor is az arany kerülne ki győztesként.

Lezáruló báziskeresés a nemesfémeknél

(2012.03.12.)

Az elmúlt hét a nemesfémeknél az arany és az ezüst árfolyamának konszolidációja, ezen belül is egy új báziskeresés jegyében telt. Ez a bázis, amelyen a fizikai kereslet érzékelhető megélénkülése megállítja az esésben lévő jegyzéseket, úgy tűnik, hogy az arany esetében unciánként 1.700 dollár környékén, az ezüstnél pedig valamivel 33 dollár felett helyezkedik el. Korrekció ide vagy oda, ezek az árszintek még mindig jelentős pluszt jelentenek az idei év kezdetéhez képest – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A nemesfémek piacához időnként nem árt az erős idegzet. Két hete még úgy tűnt, hogy az arany és az ezüst egy új nekifutást vehet a korábbi árfolyamrekordok felé. Egy uncia (31,1 gramm) színarany ára megközelítette az 1.800 dollárt Londonban, ami négy hónapja nem látott magasság volt. Az ezüst pedig 37 dollár felett is zárt, amire pedig nem volt példa tavaly szeptember óta. Aki az új csúcsok reményében már behűtötte a pezsgősüveget, az azonban időnek előtte csalatkozni kényszerült. Még mielőtt a pezsgő az élvezeti hőfokot elérhette volna, egy villámgyorsan végbenő korrekció hűtötte le a kedélyeket, ami a nemes nyersanyagok jegyzését arra a szintre vetette vissza, amelyről az árfolyamok fellendülése néhány hete még a kezdetét vette.

A korrekciót az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnökének kommentárja váltotta ki még február 29-én azzal, hogy a további monetáris lazító intézkedések körüli spekulációknak egy időre legalábbis véget vetett. A dollár azóta folyamatosan erősödik az euróval szemben, és ez az elmúlt kereskedési hét egészére rányomta a bélyegét. Márpedig az erős dollár hagyományosan nem a nemesfémeknek kedvez. A dollár relatív ereje amellett, hogy a jegybanki értékhígítás most némileg lefékeződhet, az amerikai gazdaság szerény magára találásának is az eredménye, miközben Európát a recesszióba való süllyedés fenyegeti. Egyidejűleg a görög államadósság magánhitelezők általi részleges elengedése a hét végéig folyamatos bizonytalanságot szült az eurózónában, ami az uniós deviza gyengeségében mutatkozott meg a dollárral szemben.

A rövidtávú hogyan tovább a fordulatokban gazdag európai válságkezelést és az amerikai gazdasági élénkítést illetően, valamint ezek hatásai az arany és az ezüst árfolyamára nehezen megbecsülhetők. Közép- és hosszútávon ellenben változatlanul az a vélemény uralkodik az elemzők körében, hogy a nemesfémeknek áll a zászló, mert hosszú és rögös út fog kivezetni az adósságcsapdából, amelyre sok más probléma mellett különösen a defláció és az elszabaduló infláció közötti lavírozás lesz a jellemző.

Görögország fölül most akár le is vonulhatnak az akut viharfellegek, miután a „végső” mentőöv elől látszólag minden akadály elhárult. Ezáltal Európáról átterelődhetne az Egyesült Államok problémáira a figyelem, amelyek súlyára tavaly nyáron már egyszer felfigyelt a közvélemény. Akkor az amerikai adósságplafon megemelése körüli, elhúzódó politikai színjáték juttatta Washingtont karnyújtásnyira a fizetésképtelenséghez, majd a Standard & Poor's hitelminősítő vett el egy A-t az USA tripla A besorolású adósosztályzatából. Az arany erre adott válaszként történelmi rekordot rekordra halmozott, és a nemesfém iránti fizikai kereslet világszerte minden addigi gátat átszakítva kiürítette a gyártók és forgalmazók raktárait. Az USA problémái azóta sem oldódtak meg, sőt az adóssághegy még tovább növekedett. Mindez pusztán Európának köszönhetően szorult eddig a háttérbe. Minden esély megvan tehát arra, hogy Amerikát illetően a tavaly nyári forgatókönyv idén ismét terítékre kerüljön.

Ugyanakkor szó sincs arról, hogy Európa mostantól a béke szigetévé válna a monetáris hadszíntéren. Görögországban az ügyvezető válságkormány megbízatása a végéhez közeleg, és az előrehozott választásokat valószínűleg április 22-án tartják meg. Kérdés, hogy az a politikai konstelláció, amelyet hatalomra emel majd a radikalizálódó görög társadalom, megakasztja-e ez euróválság Brüsszelben eltervezett rendezését? Az pedig elemzők szerint már most szinte biztosra vehető, hogy Athén az év második felében újabb pénzügyi segítségért fog folyamodni. Görögország után Portugália a másik súlyos európai beteg. Lisszabon 10-éves államkötvényeinek felára 13,85% volt pénteken, ami csaknem a duplája annak a 7%-nak, amely felett egy ország államadóssága finanszírozhatatlannak számít. A kilátásokat pedig csak rontja, hogy 2012-re a portugál GDP 3,1%-os visszaesése várható. Igaz, az olasz és a spanyol államadósság finanszírozásában látványos enyhülést hozott az EKB legutóbbi két fordulóban megtartott alacsony kamatozású hiteltendere, de a két ország államadóssága változatlanul nyomasztó mértékű. Kérdés, hogy amint az európai bankoknak juttatott ingyen pénz a tőkepiacok bugyraiba elszivárog, a kamathozamok ismét emelkedésnek indulnak-e, és ha igen, akkor a politika erre milyen monetáris eszközökkel válaszol? Jelenleg változatlanul minden jel arra utal, hogy az árfolyamok volatilitásának dacára az arany – és bizonyos fokig az ezüst is – biztonsági menedékként egy jó ideig nem fog még veszíteni a keresettségéből.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Nem csak az erős dollárnak, de az érvényben lévő technikai momentumnak köszönhetően is folytatta az arany árfolyama a mélyrepülést az elmúlt hét kezdetén. Kedden egy uncia arany ára egészen 1.669 dollárig esett a londoni árfixingben, és ezzel beszakadt az 50- és a 200-napos mozgóátlag húzta trendvonal. Innét sikerült a kurzusnak visszakapaszkodnia az 1.700 dollár körüli tartományba a felerősödő fizikai keresletnek köszönhetően. Az a konszolidáció, amelynek most szemtanúi vagyunk, leginkább azzal indokolható, hogy az év eleje óta már annyit drágult a sárga nemesfém, mint amennyit sokan az egész évre vártak, és most illan el a spekulatív túlfűtöttség is, amely az amerikai Fed elnökének két héttel ezelőtti kongresszusi meghallgatását megelőzően gyülemlett fel a piacon.

Az arany technikai grafikonjában legutóbb egy inverz váll-fej-váll alakzat kiteljesülésének lehetősége rajzolódott ki. Ez az alakzat a vevők és eladók párviadalát tükrözi. A célárfolyamot a fej csúcsa és a nyakvonal közötti távolság határozza meg. A nyakvonal áttörése eszerint 1.730 dollár környékén lenne esedékes, ami bő 200 dolláros vagyis 12%-os növekedési potenciált hordozna magában. Mindehhez azonban el kéne előbb még esnie az 1.700 és 1.711 dollárnál található ellenállásoknak.

Az ezüst árfolyama 33,18 dolláron jelenleg több mint megbízható támaszra lel. Az elmúlt hetekben több alkalommal is itt érte el lokális mélypontját a kurzus. Ide mutat továbbá a meghatározó hosszútávú trendvonal is. 12-havi időtávon a szürkésfehér nemesfém jegyzése egy széles, lefelé mutató trendcsatorna felső határolóján helyezkedik el, amelynek sikeres áttörése egy dinamikus felívelést eredményezhet, mint ahogy ezt a február végi felszúrás is példázta már. Az a kitörés azonban alig egy napig tartotta csak magát akkor, és utóbb tévesnek bizonyult. A következő ilyen alkalomnál ezért is lehet célszerű várni még legalább egy kereskedési napot, és csak abban az esetben venni fel pozíciót, ha az árfolyam továbbra is a kitörés irányába halad.

Heti statisztika

Marc Faber az aranyat ajánlja a világ bajaira

(2012.03.09.)

Marc Faber az aranyat ajánlja a világ a világ bajaira Marc Faber szerint Ben Bernanke megőrült, a görögöket legjobb lenne kihajítani az eurózónából, a Közel-Kelet hamarosan lángokban áll, jön a harmadik világháború, és ezért a végső válságra való felkészülésben aranyat és termőföldet érdemes venni. A katasztrófapróféta riogatása mellett elmehetnénk különösebb odafigyelés nélkül, ha amúgy nem lennének logikusak az érvei, és ha ő maga nem legendásan sikeres megérzéseiről lenne híres – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Marc Faber, a befektetési guruként és látnokként elhíresült svájci befektető jó szimattal érzett meg a múltban nagy átfogó trendeket, és ez vagyonkezelő cége, a Marc Faber Limited ügyfelei számára már eddig is busás haszonnal térült meg. Az utóbbi napokban számos nemzetközi médiában jelentek meg vele interjúk, amelyekből szemezgetve meglehetősen pesszimista jövőkép rajzolódik ki.

Faber szerint az a tőkeinjekció, amelyet az Európai Központi Bank február utolsó napján juttatott a piacoknak, csak rövidtávon fogja megnyugtatni a kedélyeket, de hosszútávon inflációt fog okozni. Az, hogy a bankok ismételten 500 milliárd eurót meghaladó forrást vételeztek az EKB-tól „csak eltolja a problémákat a jövőbe” – nyilatkozta a német Handelsblattnak. Véleménye szerint elkerülhetetlenül be fog következni az euró értékvesztése, miközben az eurózóna jegybankja még csak el sem éri ezzel a kívánt célját, a pénzügyi rendszer stabilizálását. A pénzpumpa üzembe helyezésének első, decemberi fordulója okozta a részvény árfolyamok eddigi szárnyalását az év eleje óta, és ez a folyamat akár még tovább is eltarthat. Ugyanakkor Faber úgy fogalmaz, hogy „a helyzet kissé 1987-re emlékeztet. Akkor az év folyamán harmadával nőttek a részvényárfolyamok, és aztán októberben beszakadtak.”

Faber nem bánik kesztyűs kézzel a Fed elnökével sem. A Format című osztrák hetilapban őrültnek nevezi és kritizálja Ben Bernanket, amiért az ismételten a pénznyomda eszközéhez nyúl. Szerinte ez a politika tette tönkre Amerika gazdaságát úgy, hogy a középosztály ma rosszabbul él, mint még 10 éve. Eközben a feltörekvő országok, India és Kína húzzák a hasznot az olcsó dollárból főként a megnövekedett bérszínvonal és a hozzájuk beáramló tőkeinvesztíciók formájában, míg az Egyesült Államokban a reálbérek egyre kevesebbet érnek, és a termelés hanyatlik. Görögország kapcsán pedig azt jegyzi meg, hogy szerinte mindenki jobban járt volna, ha a görögöket már három éve kiebrudálták volna az euróból. Az aranyra rákérdezve pedig úgy vélekedik, hogy „alig van más alternatíva az infláció elleni védekezésben. Én ezért ajánlom a pénz egy részét havonta fizikai aranyba fektetni.”

A brit Citywire pénzügyi magazinnak adott interjújában a befektetési szakember jelenleg a megtakarítások négyfelé osztását javasolja, mégpedig vállalati kötvényekre, részvényekre, nemesfémekre és ázsiai ingatlanokra. Ezt azzal indokolja, hogy rendkívül pesszimista a dollár, ez euró és minden egyéb valuta távolabbi jövőjét illetően, nem is beszélve a Közel-Keleten fennálló feszültségekről, amelyet a térségben található olajkincs miatt egy robbanás előtt álló puskaporos hordónak tart. Egy további veszélyt lát ezentúl még az elöregedő társadalmak összeomló szociális ellátórendszereiben, és ezért úgy fogalmaz, hogy „a végső válságra való felkészülésben én termőföldet vennék – és tartalékolnám az aranyat”.

A geopolitikai veszélyeket különösen nagyra értékeli a közvélemény által Dr. Doom (Dr. Végzet) névre is elkeresztelt Faber, és ezért már „szinte elkerülhetetlennek” tart egy háborút Irán és Izrael között. A Business Insidernek nyilatkozva úgy vélekedik, hogy ez a térség hamarosan lángokban állhat, és ez szükségszerűen jelentős olajár emelkedéssel fog együtt járni. Más forrásokban Faber egy harmadik világháború rémképét is vizionálja az elkövetkezendő 10 éven belül, amerikai részvétel mellett. Ennek megvívásához azonban az Egyesült Államoknak pénz híján ismét csak a bankjegynyomdát kell majd beindítania. A katasztrófapróféta egy szóval nem hisz sem a világbékében, sem a monetáris politika problémamegoldó képességében, amely mindössze az időre játszva próbál kikecmeregni a válságból. A vége mindennek a pénzek elértéktelenedése lesz, ami ellen többek között a nemesfémek nyújtanak szerinte védelmet.

Hogy mennyire valós probléma lehet a pénz értékvesztése, arra pedig éppen tegnap szolgáltatott friss adatot az Európai Központi Bank elnöke. Mario Draghi az EKB kamatdöntő ülését követően tartott sajtótájékoztatón átlagosan 2,4%-os ez évi inflációt jelzett előre az eurózóna egészére valamint „jelentős felfelé mutató kockázatokról” adott számot, holott decemberben az EKB még átlagosan 2%-ra várta a pénzromlás 2012-es mértékét. Mindezek ellenére Draghi az euróba vetett bizalom visszatéréséről is beszélt. Kétségtelen, hogy a december óta az európai pénzintézeteknek juttatott több mint ezer milliárd eurónyi friss forrás enyhít az euróövezet bankrendszerére nehezedő akut nyomáson. Ami azonban a kereskedelmi bankokat illeti, az nem éppen a túlzott bizalom jele, hogy a hét folyamán már 816 milliárd eurós új csúcsra növekedett az általuk a legfőbb európai pénzintézetnél elhelyezett egynapos betétállomány. Ugyanakkor előbb vagy utóbb ez a pénz megjelenik a reálgazdaságban, és akkor azonnal érezhető lesz a fokozott inflációs hatás a részvények és az árupiaci termékek drágulásában, ami az aranyat is közelebb viszi majd a korábbi csúcsaihoz.

Felkorbácsolódtak, majd megnyugodtak a kedélyek az arany piacán

(2012.03.05.)

Stabil hétkezdés után hirtelen árcsökkenést váltott ki a nemesfémeknél Ben Bernanke, a Fed elnöke egy kongresszusi meghallgatáson mondottakkal az elmúlt hét közepén. Az USA jegybankjának első embere által tett kijelentéseket a piac úgy interpretálta, hogy további kötvényvásárlások Amerikában legalábbis egyelőre nem várhatóak. Azok számára, akik azonban pont erre fogadva spekuláltak korábban az aranyár emelkedésére, elérkezett ezzel a pillanat a kiszállásra, és ez a mélybe rántotta az árfolyamokat – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A legtöbb piaci elemző és a határidős tőzsdéken nagyban spekuláló befektetők is arra számítottak, hogy a Fed elnöke a mennyiségi lazító intézkedések (Quantitative Easing, QE3) harmadik felvonását fogja beharangozni az amerikai kongresszus előtt. A kötvényvásárlások folytatására utaló szavak olajat öntöttek volna a tűzre a megtakarításaik vásárlóértékét féltő befektetőknél, ami további aranyár emelkedést szabadíthatott volna fel. A meghiúsult elvárások ehelyett a nemesfémekből való kitárazást indították el.

Az árfolyamok beszakadása a bankközi kereskedésben és a határidős piacokon adott nagyszámú megbízásokkal kezdődött, majd ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a veszteségek minimalizálása céljából azonnal automatikusan életbe lépő stop-loss eladások még inkább felgyorsították az eseményeket. New Yorkban az arany spot árfolyama néhány órán belül több mint 100 dollárt zuhant 1.687 dollárig, majd onnét kezdett talpra állni a kedvezővé vált árszinten megélénkülő keresletnek köszönhetően. Az ezüstöt még ennél is jobban megtépázták az események. A rövid időn belül bekövetkezett csaknem 3,5 dolláros esés több mint 9%-os napon belüli veszteségnek felelt meg. A korrekció mértéke azért is kerekedett nagyobbra, mert a szürkésfehér nemesfém az ezt megelőző napokban az egészséges mértéken jócskán túllőve emelkedett.

A nagy esések láttán sokaknak összeszorult a gyomruk, de nem úgy a Távol-Keleten. A nem várt árengedményre ébredő hongkongi kereskedők rég nem látott keresletről számoltak be szerte Ázsiából. Ott az embereket szemlátomást kevésbé érdeklik a rövidtávú technikai árfolyammozgások, és inkább a fundamentumok alapján szavaznak töretlenül bizalmat a nemesfémeknek. Amúgy is sántít az az érvelés, hogy az amerikai pénzcsapok újbóli megnyitásának elmaradása csökkentené az inflációs nyomást a világban, és a sárga nemesfém ezért veszítene a vonzerejéből az elkövetkezendőkben. Éppen elég likviditást öntöttek az Egyesült Államokban az elmúlt három évben a tőkepiacokra ahhoz, hogy ez ne így legyen. Láttunk eddig két nagy eszközvásárlási programot (QE1 és QE2) 2.300 milliárd dollár értékben és jelenleg is fut az „Operation twist” névre keresztelt kötvénycsere hadművelet, a 2014-ig tartó zéró kamatrátáról már nem is beszélve.

Az Európai Központi Bank pedig mintha csak versenyezne a Feddel abban, hogy kinek sikerül a devizáját jobban hígítani a másiknál. Az elmúlt bő két hónapban a frankfurti székhelyű pénzintézet az európai stabilitási rendszer (ESM és ESFS) 750 milliárdján túl még ezer milliárd eurót meghaladó friss pénzt is juttatott az európai bankrendszer számára. Ennek az 1%-os kamat mellett három évre kihelyezett forrásnak egy része elfolyik ugyan a bankok egymás közötti adósságszolgálatára illetve egyelőre még az EKB-nál parkol egyéjszakás készpénzbetétek formájában, de más részei inflációs hatást kiváltva idővel eljutnak a reálgazdaságba. Az ebből a pénzből vásárolt kötvényekkel állami kiadások, többek között konjunktúraprogramok kerülnek finanszírozásra, a fokozott állami fogyasztás (pld. az építőiparban) pedig serkenti az inflációt. Az ebből a pénzes fazékból a magánhitelezésbe megérkező pénz is közvetlenül árfelhajtó hatással jár, amennyiben változatlan árumennyiség találkozik szembe növekvő pénzmennyiséggel. És végül a bankok a rendkívül olcsón kapott hitellel a nyersanyagpiacokon befektetőként is megjelennek, ahol keresletükkel felfelé tornászva az árakat, a fogyasztói árak (energia, ingatlanok stb.) emelkedését idézhetik elő.

Az Atlanti-óceán mindkét partján azon fáradoznak tehát jelenleg a monetáris politika irányítói, hogy a pénzszaporítással és a mesterségesen alacsonyan tartott kamatokon keresztül gyengítsék a saját devizáikat. Ez a politika irritációt kelt ugyanakkor a gyors ütemben fejlődő BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) körében. Olyannyira, hogy Brazília elnöke, Dilma Rousseff szerint országa már devizaháborúban áll a fejlett nyugati gazdaságokkal, amelyek az olcsó pénz politikájával pénzügyi „cunamit” okoznak a világban. Az ennek következtében olcsóbbá váló európai és amerikai termékek rontják a brazil ipar versenyképességét, amelynek exportja megsínyli a brazil fizetőeszköz erejét és a magas hazai kamatokat. Erre való reakcióként Latin-Amerika legnagyobb gazdaságának harcos elnökasszonya az elmúlt héten a külföldi tőke fokozott megadóztatását jelentette be.

Arany, ezüst – technikai elemzés

A szerdai árfolyamesés okozta károk az aranynál egyelőre még viselhetőek. A január eleje óta kiépült, szűken emelkedő árfolyamcsatornából bekövetkezett leszakadás úgy tűnik, hogy pillanatnyilag megállt az 1.710 dollár környéki támasznál a londoni fixing alapján. A rövidtávú fejleményeket illetően most annak a kérdésnek jut döntő szerep, hogy sikerül-e itt megkapaszkodnia a kurzusnak vagy folytatódik-e az esés egy második hullámban. Egy további lejtmenet 1.680 dollár környékén vezetné rá az árfolyam görbéjét az 50-napos és a 200-napos mozgóátlagokra. Ezek átszakítása rossz ómen lenne a tavaszra nézve, és a 2011 február elejétől berajzolt piros színű trendvonalig tartó további 100 dolláros korrekciót vetítene még előre. Az árfolyam meggyőző feltámadásáról ezzel szemben csak akkor beszélhetnénk, ha rövid idő alatt 1.750 dollár fölé sikerülne visszakapaszkodni a jegyzéseknek.

Az ezüst árfolyamának technikai képe kevésbé árnyékolódott be a relatív nagyobb szerdai esés ellenére is. A péntek délutáni árfolyamfixing 35,21 dolláron állapította meg egy uncia színezüst árát Londonban, ami mindössze 1%-os mínuszt jelent heti viszonylatban. A grafikonon jól látszik, hogy az előző napok vágtázó emelkedése, majd a rá következő korrekció gyakorlatilag kioltották egymást. Az árfolyam szinte ugyanott kezdi a mostani hetet, mint ahol az elmúlt héten elstartolt, mintha csak egy reset gombot nyomott volna meg valaki az utóbbi napokban. Az ezüstnél a szökőhét tehát meg sem történt, a január elejétől érvényes rövidtávú emelkedő trend akár tovább folytatódhat.

Heti statisztika

Útkeresés az aranyár kacskaringói között

(2012.03.02.)

Az aranyár nyomdokain járva egy kacskaringós ösvény tárulkozik fel. És vajon hol áll most az árfolyam, miután több napos szárnyalást követően legutóbb meredek zuhanásba váltott a sárga nemesfém? A szakadék szélén vagy egy a jövőbe vezető rámpán? A legelterjedtebb elemzői vélemény szerint átmeneti gyengeségről van szó, és a fundamentumok hamarosan már új magaslatokba repíthetik az arany árát – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az idén eddig mindössze két hónap alatt az év eleji 1.600 dollárról csaknem 1.800 dollárig emelkedett Londonban az arany árfolyama, majd hirtelen egy éles korrekció következett, ami 1.700 dollárig vetette vissza a nemesfémet. Később aztán 1.720 dollár környékén stabilizálódott az árfolyam, köszönhetően az esésbe belevásároló optimistáknak. Mindösszességében egy kb. 4%-os moderált korrekcióról van tehát szó jelenleg az arany esetében.

A pofont az aranynak látszólag Ben Bernanke amerikai jegybankelnök osztotta ki egy szerda délutáni kongresszusi meghallgatáson azzal, hogy hűtötte a kedélyeket egy további monetáris lazításra vonatkozólag az Egyesült Államokban. A spekulánsok és az elektronikus tőzsdei kereskedésben élen járó automata programok erre reagáltak aztán a New York-i határidős tőzsdén, a Comex-en, öngerjesztően felgyorsítva az eseményeket. Pedig aznap délelőtt az Európai Központi Bank 530 milliárd euró friss likviditást öntött a piacokra, és akkor még minden más fényben látszódott. Ez a ropogósan új pénztömeg valamint a december végén hasonló nagyságrendben egyszer már az európai bankrendszerbe áramoltatott friss forrás együttesen több mint 1 billió euró tengernyi pénzt jelent alig két hónapon belül a gazdaságban. Ez az egészen elképesztő likviditásözön nem lesz kivonható a tőkepiacokról rövidtávon csak úgy egykönnyen, és előbb vagy utóbb hevíteni fogja még az inflációt.

Az arany egy érdekes tünemény

Soros György egy CNBC interjúban két éve azt mondta, hogy az arany a végső buborék. Azóta nagyjából 50%-kal emelkedett az árfolyam. Mások éppen ellenkezőleg, a végső fizetőeszközt látják benne. Így például Irán, amely kész aranyat elfogadni olajért és arannyal fizetne az Indiából importált gabonáért. A kérdés tehát nem csak az, hogy mikor fog kidurranni a buborék, hanem a legfőképpen, hogy buborék-e, amit látunk? Egy biztos, a fejlett gazdaságok növekedése megtorpant, a bankszektor változatlanul légszomjjal küzd, a túlburjánzó államadósságok feletti kontroll kicsúszik a kormányzatok kezei közül, és a jegybankok sem egyértelműen találják a gyeplőt a monetáris irányításhoz. Minden kétség felett áll az is, hogy nem a fizikai aranyukat dobták piacra nagy stílben a befektetők, hanem főként határidős papíroktól szabadultak a spekulánsok. Elegendő ehhez egy pillantást vetni a legnagyobb aranyba fektető tőzsdén kereskedett alap, az SPDR Gold Trust készletadataira, amelyek 9 tonnával még növekedtek is az elmúlt két napban a kedvező vételárat kihasználó befektetőknek köszönhetően.

Nyugaton a helyzet változatlan

Nos, az nyilvánvaló, hogy jobbra nem sok minden fordult az arany körül az elmúlt két napban sem a politikai, sem a gazdasági környezetben. A válságok sora folytatódik. Egyre több és több pénz kerül forgalomba, még ha nem is jelenik meg máris közvetlenül árnövelően a reálgazdaságban, hanem egyelőre csak a kötvény- és államadósság-buborékot növeli nagyobbra. A reálkamatok (inflációval csökkentett kamat) a fejlett országokban többnyire negatív tartományban tartózkodnak, ami azt jelenti, hogy a bankbetétekben tartott megtakarítások egyre veszítenek az értékükből. A világgazdaság korántsem mászott még ki a gödörből, ezért súlyos állami milliárdokra, még újabb adósságok révén finanszírozott konjunktúraprogramokra lesz szükség a talpra álláshoz. A nyugati világ számára létfontosságú olajvagyon, amely sajnálatos módon a tőle merőben eltérő kulturális hátterű Közel-Keleten összpontosul, állandó geopolitikai feszültségek forrása, mégpedig fokozódó tendenciával. A jegybankok változatlanul a vevői oldalt erősítik az aranypiacon. Különösen Ázsia exportorientált feltörekvő gazdaságai diverzifikálják előszeretettel a devizatartalékaikat nemesfémvásárlásokat végrehajtva.

Időhúzásra játszanak a jegybankok

A monetáris politika eszközeivel a jegybankok jóformán csak időre játszanak. A bankrendszer számára juttatott likviditási injekciók képesek lehetnek befoltozni némely pénzügyi lyukat ma, de ezzel csak egy még nagyobb lyukat szakítanak fel a jövőben. Jól látszik ez Görögország példáján. A görögök megmentése a végén több pénzt fog felemészteni, mint amennyi az athéni kormány eredeti adósságállománya volt a válság kezdetekor. És ahogy egyre csak nő a világ összadóssága, úgy épül fel máris a válság következő, fokozódó amplitúdójú hulláma. A hullámhegyek pedig annál nagyobbra nőnek, minél gigantikusabb léptékű lyukakra kell majd foltot varrni. Ahogy fújódik a buborékra húzandó mentőöv, bővülnek a központi bankok mérlegei, és nőnek az államadósságok, úgy fog növekedni a szűkös javak, például az arany ára, amely a jegybanki pénzekkel ellentétben nem tetszés szerint szaporítható.

Az arany trendszerű drágulása folytatódik

Minden újabb arany rally még több befektetőt és még több tőkét csábít a jövőben beszállásra. A bika piac az aranynál addig fog tartani, amíg egy radikális változás be nem következik a mennyiségi politikában. Az új csúcsokat a szükségszerű korrekciók után mindig egyre magasabban fekvő völgyek fogják követni, és ez az aranyár hosszútávú további emelkedését jelenti. Azok a magán és intézményi befektetők pedig, akik legutóbb még kimaradtak az emelkedéséből, ezúttal majd már nem akarnak csak a pálya széléről figyelni, ők is igyekezni fognak követni a trendet. Így gondoskodik az egyre növekvő pénzmennyiség arról, hogy minden új rally során még több új pénz folyjon az arany piacára. És amennyire a határidős papírok képesek az arany árát időnként rövidtávon leszorítani, annyira nagy lesz az áttét a felfelé való emelkedésben is.

Napról napra szívja fel magát az arany

(2012.02.27.)

Egy átmeneti konszolidációt követően az elmúlt héten ismét felragyogott a nap az arany és az ezüst piacán. Az alaphangot ehhez a legújabb görög mentőcsomag, a kínai központi bank kötelező tartalékrátájának csökkentése, valamint az Irán körüli feszültségek szolgáltatták. Görög mentőöv ide vagy oda, a valutaunió problémái olyan mélyrehatóak, hogy az euró kálváriája nagy eséllyel tovább folytatódhat – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az elmúlt hét a Görögország számára megszavazott legújabb, 130 milliárd eurós mentőcsomag jegyében telt. Athén ennek fejében az ország szuverenitásába mélyen belenyúló ellenőrzési jogkört lesz kénytelen átengedni az EU „költségvetési biztosának”. De köttetett megállapodás a hitelező magán pénzintézetekkel is, amelyek 107 milliárd eurónyi követelésükről „hajlandóak” lemondani, ezzel járulva hozzá a görög államadósság átrendezéséhez. Az euróövezeti tagországok pénzügyminiszterei abban bíznak, hogy a megszorítások szigorú véghezvitele mellett mindez elegendő lehet a most 160%-ot kitevő GDP-arányos görög államadósság 120,5%-ra történő leszorításához az évtized végéig.

Az eurózóna fokozatos konszolidációjával kapcsolatban bizakodásra okot adó megállapodások a bejelentésüket követően azonnal képesek voltak némi terhet levenni a közösségi valuta válláról, így az euró jelentősen tudott erősödni az amerikai dollárral szemben. Mivel a zöldhasú gyengülése hagyományosan a nyersanyagok, köztük a nemesfémek drágulását eredményezi, nem is kellett sokáig várni arra, hogy az arany és az ezüst is meginduljanak felfelé. Mindkét nemesfém napról napra szívta fel magát, látványos pluszban zárva a hetet Londonban. Míg az arany árfolyama 3,22%-kal került feljebb unciánként 1.778,50 dollárig, addig az ezüst 6,24%-kot tudott emelkedni egy hét alatt 35,57 dollárra.

A brüsszeli bürokraták bizakodása utóbb azonban könnyen kincstári optimizmusnak bizonyulhat. Egy az európai döntéshozóknak szánt szigorúan bizalmas elemzésben a szerzők többek között annak veszélyére hívják fel a figyelmet, hogy a görög adósságráta a gazdasági visszaesés eredményeként akár még tovább emelkedhet. Egy borúlátó forgatókönyv szerint a ráta tetőzése 178%-on történhet 2015-ben, ahonnét aztán lassú csökkenéssel jönne vissza még mindig csak a mostani 160%-os szintre 2020-ig. Ebben az esetben a jelentés szerint 245 milliárd eurós segítségre lenne szüksége az athéni kormánynak a most elfogadott mentőöv helyett. Pártja parlamenti képviselőihez írt levelében pedig már maga a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble sem zárja ki, hogy Görögországnak további pénzügyi támogatására lehet szüksége még 2020 előtt.

Bár rövidtávon Görögország most meg fog menekülni a közvetlen pénzügyi összeomlás elől, a következő páciens Portugália személyében máris a betegfelvételen várakozik. Belegondolva abba, hogy az EU gazdasági teljesítményéhez mindössze 1,6%-kal hozzájáruló hellének mekkora fejtörést okoztak már eddig is a közösségnek, a pénzügyi uniónak változatlanul létkérdést jelentő kihívásokkal kell szembe néznie a jövőben. Vajon meddig hajlandóak még elmenni a teherviselő tagállamok, főként Németország a segélyek finanszírozásában? És mennyi forrást kell még az Európai Központi Banknak a pénzintézetek rendelkezésére bocsátania a rendszer tartós életben tartásához? A tavaly decemberi 500 milliárd eurós pénzinjekció után az EKB a héten újabb pénzcsapok megnyitását tervezi. Ennek a pénznek egy része ismételten a nyersanyagpiacokon köthet ki, aminek az arany és az ezüst árfolyama is minden bizonnyal haszonélvezője lesz.

Azzal, hogy a brüsszeli véd- és dac-szövetség keservesen ugyan, de összezárt Görögország mellett, az euró körüli akut válság ha csak átmenetileg is, most egy időre nyugvópontra kerülhet. Ez pedig rövidtávon a dollár körüli problémákat hozhatja vissza ismét az előtérbe. A dollár-index hosszútávú alakulásából kiolvasható hanyatló trend az amerikai fizetőeszköz értékvesztését mutatja hat fő devizával szemben. A 2010 nyara és 2011 ősze közötti csökkenő tendenciát még megszakították az euró jövőjét illetően felerősödött aggodalmak, amelyek képesek voltak elterelni a dollár körüli problémákról, de most a korábbi trend folytatódása valószínűsíthető. A 2008 márciusából származó 72 pontos érték az index történelmi mélypontja. Ez alá kerülve egy a piacok számára még ismeretlen senki földjére érkezne a dollár, ami drámai, ha nem akár katasztrofális menekülésre késztethetné a befektetőket a világ első számú tartalékdevizájából. Ennek kihatását az arany és az ezüst árfolyamára nem is szükséges bővebben ecsetelni.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Az elmúlt héten beigazolódtak a kedvező kilátások az aranynál. Az 1.750 majd 1.770 dollárnál húzódó ellenállásokat könnyedén zsákolta be az árfolyam, így ezzel megerősödtek az alapjai az aranyár erőteljes emelkedésének az elkövetkezendő hónapokban. Az eufórikus hangulatnak azonban váratnia kell még magára addig, amíg a kurzus magabiztosan át nem lépi a pszichológiailag is fontos 1.800 dolláros küszöböt.

A tavalyi év vége óta egy szűk trendfolyosón belül emelkedik az árfolyam görbéje. Amennyiben sikerülne ebből kitörni felfelé, úgy az aranyrally következő hulláma szabadulhatna el, új történelmi rekordig repítve a sárga nemesfém árfolyamát. Hogy ez mikor jön el, az csak idő kérdése, az viszont egészen biztos, hogy nem nyílegyenes út fog odáig elvezetni.

A Görögországgal kapcsolatos brüsszeli segélyprogramok elsődleges csapásiránya a pénzmennyiség növelése, ami nem csak az arany, de az olcsóbbik nemesfém malmára is hajtja a vizet. Ezért a január vége óta egy szűk pályán oldalazó ezüstnél az aranyhoz hasonlóan küszöbön állt már a kitörés a korábbi árfolyam-magasságok irányába. A nyolc hete emelkedő aktuális trendfolyosó is hasonló képet mutat, mint az arany esetében. Ez a folyosó rávezeti most a kurzust a tavaly április végétől kivetíthető, az árfolyam számára eddig plafonként szolgáló csökkenő diagonálisra. Az ebből és egy korábbi 35,42 dolláros lokális maximumból levezethető ellenállásból összeálló keresztellenállás döntő csatatérnek ígérkezik az ezüstár közép- és hosszútávú alakulása szempontjából. Egy esetleges kitörés lendülete elrepíthetné a kurzust akár 38 dollár fölé is, míg egy visszapattanás esetén a 33,85 dolláros árszint szolgálhatna erős támaszként.

Heti statisztika

Reneszánszukat élik az arany befektetések

(2012.02.24.)

Mennyiségét tekintve 1997 óta nem volt olyan erős az arany iránti kereslet a világban, mint napjainkban. Értékét nézve azonban több mint ötszörös a növekedés azóta. Mindez a globális pénzmennyiség bővülésére vezethető vissza, ami változatlanul kedvező környezetet biztosít az aranyba történő befektetésekhez. Az emberek a világon mindenhol egy olyan értékőrzőre áhítoznak, amelynek segítségével munkájuk gyümölcse átmenthető a válságon túli időkbe – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A pénzügyi világrend problémáinak hosszú a sora. Az euróövezeti válság, a görög államcsőd, az állami, intézményi és magán adósságok csapdája, a bankválság vagy Magyarország államháztartási hiánya csak néhány ezek közül. Minél jobban bővelkedünk az ezek kapcsán felvetődő kérdésekben, annál inkább vagyunk szűkében a jó válaszoknak. Sőt, a válságra mostanság adott válaszok nem ritkán ágyaznak meg máris a következő válságnak. Hiszen azt a válságot, amelyet az expanzív monetáris politika szült, a saját eszközeivel önmagában megoldani nem lehet. Ehhez egyidejűleg kell társulnia a megtakarítási hajlandóság és a beruházási kedv növekedésének. A spórolás helyett kölcsönfelvételre, a befektetések helyett fogyasztásra épülő régi rendszer egyre nyilvánvalóbban leáldozóban van. Az állami adósságcsapdából való kiutat már csak ezért sem az adók emelése, hanem inkább a szerkezeti reformok, a kiadások csökkentése jelentheti.

Befektetői szemszögből nézve a krónikus válságra adható kevés jó válasz egyikének éppenséggel az arany nyújtotta viszonylagos megbízhatóság látszik. Létezik egy mondás, miszerint „a bizalom egy zsenge növény. Ha egyszer tönkretesszük, nem épül fel olyan hamar”. És valóban, nem csak hogy az utóbbi években elillant bizalom nem fog gyorsan visszatérni, de a jelek szerint az eddig megmaradt bizalom további fogyására is számítani kell. Hiszen vak, aki nem látja, hogy az eurózóna egy szakítópróba előtt áll, és a világ eddigi vezető devizája, az amerikai dollár is fokozatosan esik ki a szerepéből.

Nem is olyan régen még sokan lesajnálva mosolyogták meg azokat, akik befektetésként aranyat vásároltak. A sárga nemesfém konzervatív őskövületnek számított a befektetési palettán, miközben a modern pénzügyi termékek egyre inkább teret hódítottak maguknak. Ennek kapcsán elgondolkodtató az a hír, amely a minap többek között a magyar sajtót is bejárta: A németországi Hannoverben egy burkoló aranyat talált egy felújítandó konyha padlója alatt. Még jó, hogy nem egy köteg nyugat-német márka rejlett abban a nylonzacskóban. Az arany mindenesetre megőrizte az értékét. A lakás egykori tulajdonosa tudhatta, hogy ez a befektetési forma nem véletlenül tekint vissza évezredes múltra.

A jelenleg tapasztalható kereslet legdinamikusabban Kínában növekszik, de még olyan országok, mint a szegény Vietnam is aranylázban égnek. Ázsia már most meghatározó a világ aranykeresletében, és a dominanciája szinte napról napra fokozódik. A térség egyik pénzügyi központjának számító Szingapúr például azzal kívánja erősíteni a nemzetközi aranypiacon betöltött szerepét, hogy még az idén eltörli a befektetési aranyat terhelő forgalmi adót. Egy másik ázsiai ország, Irán pedig arannyal fizet búzáért, és teszi ezzel éppen a napokban tanúbizonyságát Alan Greenspan, korábbi Fed-elnök mondásának („Gold is money, in extremis”), miszerint az arany a végső esetben nem más mint pénz.

Míg Ázsiában a világ legtermészetesebb dolga a munka megtermelt gyümölcsét aranyban eltárolni, addig a nyugati világban sokan már buborékképződéstől tartanak az arany piacán. Érdekes ehhez megnézni például a keresleti számokat a tavalyi évből, amelyek választ adhatnak erre a kérdésre. Az Arany Világtanács legfrissebb adatai szerint Európa és az Egyesült Államok, vagyis a nyugati világ szűkebb értelemben, 2011-ben kereken 800 tonna ékszer és befektetési aranyat fogyasztott mintegy 40 milliárd dollár értékben. Ez nagyjából annyi, mint amennyi aranyat tavaly a kínaiak vásároltak, de kb. 15%-kal elmarad India fogyasztásától. Ugyanakkor tavaly csak az USA egymaga ezer milliárd dollár új adósságot halmozott fel. Ez a 25-szöröse az iménti 40 milliárdnak, de még az egész világ 206 milliárd dollár értékű aranykeresletének is az ötszöröse.

Európa és az USA lakossága együttesen 1,04 milliárd fő, akikre a fentiek szerint statisztikailag mindössze 40 dollárnak megfelelő (közel 9 ezer forint), azaz kevesebb, mint 1 gramm arany jutott egyenként a tavalyi év során. Hogy mindez sok vagy kevés, azt relációba állítva más kiadásokkal lehet érzékeltetni. Vajon mennyit költöttünk ehhez képest egy év alatt kávéra, benzinre vagy egy lakás biztosítására? Hol van ott a buborék az arany piacán, amikor egy négytagú család valószínűleg többet költ WC-papírra egy évben, mint akár aranyra?

Beszűkült ösvényen jár az ezüst és az arany

(2012.02.20)

Nyugodt mederben csordogált az elmúlt héten a kereskedés a nemzetközi nemesfémpiacon. Görögország és az eurózóna végeláthatatlan válsága egyaránt képesek hajtani, vagy mint most, éppenséggel fékezni is az árfolyamokat. Holott a hírhelyzet mondhatni sűrű: Irán viszontembargóval fenyegeti a nyugatot, a hitelminősítők leminősítési orgiát tartanak, Görögország és az euró haláltusájáról pedig jobb, ha már nem is beszélünk – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Január végén az USA jegybankjának ülését követően pozitív hangulat bontakozott ki a nemesfémek piacán. Az arany és az ezüst nem is reagálhattak akkor másként, mint eufórikusan arra a bejelentésre, hogy a Fed várhatóan 2014 végéig nem változtat a nulla közeli alapkamat mértékén, és ha az amerikai gazdaság helyzete úgy kívánja, akkor készen áll további pénznyomtatással serkenteni a növekedést. Az arany akkor 4% felett, az ezüst pedig 10%-ot meghaladóan emelkedett a mostani árszintjéig. Azóta azonban beragadtak a jegyzések egy szűken oldalazó árfolyamfolyosóba, még annak dacára is, hogy fokozódni tűnnek az Iránnal kapcsolatos geopolitikai feszültségek.

Pénteken az egy héttel korábbi kisebb mínusz után szerény heti pluszban, 1.723 dolláros unciánkénti áron zárta az arany Londonban a hetet. A korábban oly volatilisnek mutatkozó ezüstár pedig a héten csaknem helyben járva csökkent 0,21%-ot, unciánként 33,48 dollárra.

Az árfolyamok megtorpanásának az oka most éppen az eurózóna körüli bizonytalanságokban keresendő. Görögország esetleg kontrolálatlanul kiteljesülő államcsődjének lehetősége számos, a piacra jelentős hatással lévő nagybefektetőnél idéz fel fájó emlékeket a 2008-as likviditási válságra. Abban a likviditáshiányos környezetben bizonyosságot nyert, hogy a „cash is king”, vagyis a készpénz mindenek felett áll. Ezen belül is a dollár az az eszköz, ami a pénzpiacokon való életben maradáshoz elengedhetetlen – legyen szó például a megemelt letéti díjak feltöltéséről –, és ilyenkor még a biztonsági menedéknek számító arany is átmenetileg valamelyest a háttérbe kerülhet. Mindez erősíti a dollárt, mint ahogy az elmúlt héten a Moody’s hitelminősítő által kiadott, hat euróövezeti tagországot érintő újabb adósosztályzati leminősítések is, amelyek gyengítették az eurót a dollár ellenében. De jutott a leminősítésekből a héten a spanyol és az olasz bankrendszer számára is.

Hogy mekkora súllyal bírhatnak az igazán nagyok a tőkepiacokon, az az amerikai tőzsdefelügyelet (Securities and Exchange Commission, SEC) által a napokban közzétett adatokból válik sejthetővé. Az Egyesült Államokban a hedge fundoknak negyedévente nyilvánosságra kell hozniuk portfóliójuk összetételét. A tavalyi év utolsó negyedének jelentéseiből az látszik, hogy az év vége felé legalább öt nagy hedge fund csökkentette jelentősen vagy akár építette is le teljesen az SPDR Gold Trustban, a legnagyobb aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapban meglévő részesedését. Ez a masszív eladói nyomás utólagos magyarázatot adhat az arany tavaly év végén látott árfolyamcsökkenésére. Az SPDR számaiból az is kiolvasható ugyanakkor, hogy a csökkenő árakon más pénzügyi befektetők, többek között kisebb mértékben maga Soros György is, már ismét bevásárolták magukat az alapba. A korrekciós fázisokban az utóbbi időkben rendre színre lépő vevők adják az aranynak azt a támogatást, ami az árfolyam folytatódó emelkedését valószínűsítő elemzői véleményeket megalapozza.

Mindeközben Görögország megsegítése egy véget nem érő rémálommá terebélyesedik. Már a brüsszeli technokratáknak is égnek áll a haja az athéni kormány üres ígérgetéseitől. De hajukat tépik a német politikusok is, s nem kevésbé az Unió csetlő-botló válságkezelésének oroszlánrészét finanszírozó német adófizetők. Két éve még arról volt szó, hogy Görögország nem szorul segítségre, később meg már arról, hogy bár kéne a segítség, de nincs pénz Görögország számára. Amikor aztán mégis lett pénz, akkor az következett, hogy már csak további pénzek nem lesznek. A folytatásban volt szó aztán egy mentőalapról, majd arról, hogy a már felállított mentőalap tovább nem bővíthető, és végül jött az, hogy de viszont második mentőcsomag az már tényleg nem lesz. Nos, most az is lesz. Vagy mégsem? Egyelőre csak annyi biztos, hogy Görögország egy feneketlen kút, és a be nem tartott politikusi fogadkozások felezési idejével megegyező ütemben fogyatkozik az emberek türelme a hitelüket vesztő európai kormányzatokkal szemben. Kérdés, hogy folytatódik-e ez a játék még éveken keresztül a választópolgárok egyre növekvő rezignációja mellett, vagy a nemcsak Görögországban megerősödő politikai radikalizmus vet-e majd ennek a rémálomnak puskaporszagú, gyors véget.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Az aktuális grafikonon jól látható, hogy az arany árfolyama már nem fejlődik olyan dinamikusan, mint ahogy tette azt még a február első hetébe nyúlóan. Az elmúlt hat hétben formálódó trend megtört, és az árfolyam egy-egy meghiúsult kiugrási kísérletet követően ismételten visszatért az 1.710 dollár körüli régiókba. Ezen a szinten jelenleg erős támaszra talál a sárga nemesfém kurzusa. E felett húzódik nem sokkal a szeptember végi aranyár csúcstól kivetíthető 5-havi csökkenő trend diagonális vonala, ami meghatározó lehet az elkövetkezendő időszakban. Amennyiben ugyanis 1.710 dollárnál ki tudna tartani a mostani támasz, úgy csak egy szinten lebegő árfolyam is automatikusan törhetne ki a csökkenő trendből felfelé, és ez azt követően nagy valószínűséggel komolyabb emelkedést hozna.

A továbbiakban 1.750 majd 1.770 dollárnál várakoznak áthatolandó ellenállások, ezek felett pedig az 1.800 dolláros kérdés következik. Ellenkező irányban 1.700 és még inkább 1.680 dollár környékén húzódnak technikai támaszok az árfolyam számára. A kilátások kedvezőek jelenleg, izgalmas napok elé nézünk tehát a héten.

Az ezüst esetében igen érdekes képet mutat, ahogy a korábbi meglehetősen volatilis viselkedéséhez képest most szinte mozdulatlanul kifeszül az árfolyam. A kurzus szinte beszorult a 33,85 dolláros technikai ellenállás alá, és keresi az a léket, amin végre átbújhat felfelé. Mivel az ezüstár az elmúlt hónapokban rendre némi elmaradással követte az arany árának mozgását, a szürkésfehér nemesfémnél is egy küszöbön álló kitörés tűnik a legvalószínűbb szcenáriónak. A legnagyobb akadályt ezt követően a 35,42 dolláros érték jelentené. Amennyiben az a gát is átszakadna, elképzelhető, hogy meg sem állna a kurzus egészen 38 dollárig. Ez egyben a nyolc hónapja tartó csökkenő trend végét is jelentené. Rövidtávú technikai támaszra ugyanakkor 32,50 dollárnál számíthat az árfolyam.

Heti statisztika

Kína aranyat érő helyre pályázik az arany piacán

(2012.02.17.)

Az Arany Világtanács (World Gold Council, WGC) tegnap közzétett adatai szerint az arany iránti kereslet tavaly világszerte elérte a 4.067 tonnát. Ilyen mértékű fogyasztásra 1997-ben volt legutóbb példa. Ahhoz képest azonban óriási változás, hogy a 14 évvel ezelőtti 331 dolláros éves átlagárról tavaly átlagosan 1.571 dollárra nőtt a sárga nemesfém unciánkénti árfolyama. Az ipari felhasználást nem számítva, a két aranynagyhatalom, India és a sarkában loholó Kína, több mint a felét adja a világ keresletének – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az aranyvásárló országok listáját a korábbi évekhez hasonlóan változatlanul India vezeti. A szubkontinens fogyasztóihoz 2011-ben 933 tonna arany áramlott, ami azt jelenti, hogy a tavalyi év 7%-kal elmaradt az egy évvel korábbi adathoz képest. Ez annál is meglepőbb, mint hogy az első három negyedév adatai alapján az elemzők még 1.000 tonna feletti új fogyasztási rekordot vártak az év végére Indiától. A visszaesésről egyértelműen az utolsó negyedév igen gyenge forgalmi adatai tehetnek. Egyrészt érzékenyen drágította az indiai vásárlók számára a rúpia jelentős leértékelődése a sárga nemesfémet, másrészt az árfolyam megnövekedett volatilitása is elbizonytalanodást szülhetett a vevők körében, amiért azok végül visszafoghatták az aranyvásárlásaikat.

770 tonnás éves fogyasztásával a világ második legnagyobb aranypiaca az Indiához gyors ütemben felzárkózó Kína volt. Az egy év alatt 20%-kal bővülő kínai kereslet növekedésének dinamizmusa láttán Marcus Grubb, a világ aranykeresletéről összeállított tanulmányt kommentáló Arany Világtanács igazgatója nem zárja ki, hogy 2012-ben a Föld legnépesebb országa beérheti és akár már le is taszíthatja a trónról ázsiai szomszédját. 2011 utolsó negyedévében ez már be is következett, hiszen Kína a csaknem 191 tonnás fogyasztásával először utasította maga mögé a mindössze 173 tonna aranyat importáló Indiát. Különösen figyelemreméltó ez a fejlemény annak tükrében, hogy alig néhány éve a kínai kereslet még a felét sem tette ki az indiainak. A kereslet fő motorját valószínűsíthetően az ékszeripar és a befektetési célú aranyvásárlások adják. Beszédes adat például az, hogy míg befektetési aranyból 2000-ben mindössze 2 tonna fogyott az egész évben, tavaly már 259 tonna volt a rudak és érmék iránti igény Kínában.

Kína amúgy is minden tekintetben jó úton halad ahhoz, hogy a globális aranypiac meghatározó sarokkövévé nője ki magát. A nagyjából 350 tonnás éves kitermelésével néhány éve vezeti már a kitermelői ranglistát, és a kínai jegybank potenciális aranyvásárlásainak lehetősége is állandó spekulációkra ad alkalmat a színfalak mögött. A spekulációknak azért van tere, mert miközben Kína egyre megkerülhetetlenebb szerepet tölt az értékes nemesfém piacán, hivatalos és megbízható statisztikákat az importált arany felhasználásáról csak elvétve tesz közzé. Évek óta nincs hivatalos adat például a jegybanki aranykészletek alakulásáról. A legutóbbi 2008-as adat Peking 1.050 tonnás aranytartalékáról számolt be, de sokan vélik úgy, hogy ez a tartalék azóta akár jelentős mértékben is növekedhetett.

Joggal feltételezhető, hogy nem a lakossági fogyasztás az egyedüli hajtóerő az egyre növekvő kínai aranyimport mögött. A nemesfém behozatala Hongkongon keresztül történik, és az ottani statisztikák szerint tavaly elérte a 428 tonnát. Ebből decemberre mindössze 38,6 tonna jutott, ami meglepő, több mint 60%-os visszaesés 2010 decemberéhez képest. A meglepetés oka, hogy a lakossági kereslet a január végi holdújév ünnepségeit megelőzően éppen az év vége felé erősödik fel szokásosan, és ezért az import felfutása lett volna várható. Ez most még a kedvező világpiaci árfolyam dacára sem így történt. A kínai újévet a Föld lakosságának egynegyede az év legnagyobb ünnepeként tartja számon, amely a keresztény világ karácsonyához meglehetősen hasonlatos alkalom a család összejövetelére és egymás megajándékozására. Ennek kapcsán aranyat ajándékozni olyan tradíció, ami a növekvő jólétnek köszönhetően Kína egyre szélesebb néprétegei számára megvalósítható. Az ékszerboltok és kiskereskedők nyilatkozatai rendre ezt igazolják, amikor rekord szintű forgalomról számoltak be még az utóbbi hetekben is. Ezért egyes elemzők szerint a decemberben megmagyarázhatatlanul visszaeső import arra a feltételezésre ad okot, hogy az év többi hónapjában a lakossági keresleten kívül alkalmasint még más tényező, esetleg a kínai központi bank is szerepet játszhatott a Kínába áramló arany behozatalánál.

Kína előretörése az arany piacán egy tudatos, intézményileg irányított folyamat eredménye, ami hosszútávú stratégiát feltételez. Az aranykereskedelem liberalizálása és törvényi szabályozása, valamint a tőzsdei és kereskedelmi infrastruktúra kialakítása immár egy bő 10 éve tartó folyamat. De az állami szerepvállalás elmegy odáig is, hogy kampányszerű felhívásokban bátorítják a lakosságot aranyvásárlásra. Ezzel nyílt kapukat döngetnek, mivel a középosztály a magas infláció elől menekítve a vagyonát amúgy is előszeretettel tartalékol aranyban. Mivel pedig ez a középosztály egyre csak növekszik, a kereslet további jelentős növekedése várható – nem csak újév idején.

Az arany idei leggyengébb hetén van túl

(2012.02.13.)

Az elmúlt hét korrekcióról és erőgyűjtésről szólt, miután idén az arany ára eddig hétről hétre csak emelkedett. A pozitív trend a folytatólagos jegybanki pénzinjekcióknak köszönhetően épült fel, amelyek fokozzák az arany iránti keresletet. A sárga nemesfém mellett szól még az Európában és Amerikában egyaránt alacsony kamatkörnyezet, hiszen ez csökkenti az aranytartás alternatív költségét. A gyors emelkedés közepette azonban a technikai korrekciók elkerülhetetlenek – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Közel 10%-os januári emelkedés után kisebb eséssel kezdte az arany árfolyama az elmúlt hetet. Az időszerű korrekcióhoz az Egyesült Államok legfrissebb munkanélküliségi adatairól érkező hírek szolgáltatták az indokot, miután a közzétett jelentés szerint a januári foglalkoztatás a várakozásoknál jobban alakult. A 8,3%-os munkanélküliségi ráta az utóbbi három év legjobb adata, a javuló tendencia pedig egy a Fed további monetáris lazításainak szükségessége elleni érv lehet. Erre a hírre a nemesfémekkel az utóbbi hetekben jelentős hozamot elérő spekulánsok azonnal profitrealizálásokba kezdtek. A korrekció azonban nem tartott sokáig. Egyrészt azért, mert nem sokkal később már kritikai észrevételek emlékeztettek arra, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenése részben mindössze annak köszönhető, hogy egyre több állástalan esik ki a hivatalos statisztika látóköréből. Másrészt a Fed elnöke, Ben Bernanke egy kongresszusi meghallgatáson maga is óva intett a munkanélküliségi probléma alábecsülésétől, és ezzel ismét tágra tárta a pénzügyi lazításhoz vezető ajtót.

A hét egészében a görög állam pénzügyei körüli tárgyalások voltak a leginkább piacbefolyásoló hatással a nemesfémekre. A befektetők körében egyre erőteljesebben érvényesül az a vélekedés, hogy egy hosszú alkufolyamat végén Görögország valószínűleg újabb segítséghez fog jutni, ami a tényleges és a görög miniszterelnök szavai szerint katasztrofális államcsőd bekövetkeztét ismét elodázhatja. Hangsúlyozottan csak időnyerésről van szó, hiszen továbbra sincs esély a hellén államháztartás önerőből való fenntartható finanszírozásra, így a görög téma még jó ideig a figyelem középpontjában fog maradni. Bár konkrét megállapodások egyelőre nem születtek további segélyeket illetően, sokan az Európai Központi Banktól várják, hogy görög államkötvények felvásárlásával enyhítsen az Athénra nehezedő nyomáson.

A Bank of England hasonló lépésre szánta el magát, amikor a hét második felében bejelentette, hogy további 50 milliárd font értékben fog saját kötvényeket vásárolni. Ez az intézkedés a brit jegybankot teszi a pénznyomtatás vitathatatlan bajnokává. Nagy-Britannia központi pénzintézete ugyanis azon van, hogy a nemzeti össztermék 20%-ának megfelelő friss pénzt nyomtasson, és az államháztartás immár egy negyedét a bankóprésen keresztül finanszírozza. Ezzel a rendszerbe pumpált likviditással az inflációs kockázatok növekedése jár együtt, ami közép- és hosszútávon a nemesfémek árfolyamát fogja segíteni.

Az elmúlt hónapok likviditásnövelő intézkedéseinek eredményeként az arany és a tőzsdén jegyzett cégek árfolyama már egy jó ideje párhuzamosan alakul. Ez az együttmozgás amúgy nem megszokott jelenség. Sőt az arany éppen azért számít kedvelt kiegészítő elemnek a portfoliókban, mert a két instrumentumra a korreláció hiánya a jellemző, vagyis az árfolyamuk inkább egymástól függetlenül szokott mozogni. Hogy ez most mégis másképp van, az nem utolsó sorban a befektetési piacokat olajozó pénzbőségnek köszönhető. Az Európai Központi Bank (EKB) decemberben nyitotta meg a pénzcsapokat azzal, hogy akkor közel 500 milliárd euró friss forrást biztosított a bankrendszer számára. Ezzel szinte egy időben kezdtek el az európai részvényindexek emelkedni, de jól teljesít azóta minden egyéb eszközkategória is. Az EKB pénze a részvények mellett megtalálta az utat a sárga nemesfém piacára is.

A fundamentumok háza tájáról érkezett végül az a hír, hogy Kína a tavalyi évben 428 tonna aranyat importált Hongkongon keresztül. A Hongkongi Népesség-nyilvántartási és Statisztikai Hivatal (Hong Kong Census and Statistics Department) közleménye szerint ezzel egy év alatt megháromszorozódott a behozatal, ami beszédes adat Kína rohamosan növekvő aranyéhségét illetően. Az erős belföldi kereslet és a nemzetközi devizatartalékok diverzifikálásának kényszere miatt a kínai aranyimport a továbbiakban is jelentős tényező maradhat.

Arany, ezüst – technikai elemzés

Az arany jegyzése egyelőre nem volt képes tartósan megkapaszkodni az 1.750 dolláros árfolyamszint felett. Péntek délutáni záróértéke szerint 1.711,50 dollárra esett vissza az uncia kurzusa Londonban, megközelítve ezzel a lélektanilag fontos 1.700 dolláros technikai támaszvonalat. Ez alatt markáns lépcsőkben sorakoznak az. 1.680 és 1.660 dollárnál húzódó kapaszkodók. Ezekig visszaereszkedve kihagyhatatlannak tűnő vételi alkalmak nyílnának meg a befektetők előtt.

Az ezüst ára önmagához képest nem mutatott különösebb kilengéseket az elmúlt héten, jobbára csak oldalazást láthattunk. A múltban ennél lényegesen nagyobb volatilitáshoz szokhattak hozzá a sokat próbált befektetők. Az aktuálisan érvényben lévő ellenállási szint 33,85 dollárnál húzódik, míg a 32,50 dolláros támaszszint az árfolyam hanyatlása ellen nyújthat védelmet. Rövidtávon a technikai helyzetkép semleges irányt mutat, ami az ezüst esetében is alkalom lehet a bevásárlásra.

Az ezüstnél jelenleg a kulcsfontosságú 35 dolláros árfolyamérték meghódítása a cél, ami valójában már karnyújtásnyi közelségben is van. Sikerülne ezt az ellenállást hamarosan áttörnie a kurzusnak, úgy hasonló ezüstár robbanásnak lehetnénk szemtanúi, mint amilyet tavaly tavasszal láthattunk. A trendkövetőknek köszönhetően, akik a „The Trend is your friend” (A trend a barátod) mottója szerint az emelkedésbe tömegesen beállnának, könnyen elszaladhatnak a jegyzések akár az unciánkénti 40 dollárig is.

Heti statisztika